Gabriel Byrne és Arnold Schwarzenegger az év legelképesztőbb filmjében a legelképesztőbb alakítást nyújtják. Így kell egy borzalmas és nevetséges filmből vígjátékot csinálni. Arnie, imádunk!
- Te figyelj, Gabriel, szerinted nem nevettetjük ki magunkat ezzel a filmmel?
- Szerintem baromi jók vagyunk. Amikor először megjelensz a filmben, az valami állati. Az összes rajongód lehidal majd.
- Te most komolyan beszélsz? Nem érzed úgy, hogy kissé gagyi az egész?
- Mi...!? Te most csak viccelsz, ugye? Ez az a híres Arnold Schwarzenegger humor? Nagyon jó.
- Na jó, az a rész tényleg nagyon ott van, amikor eljátszom, hogy alkoholista vagyok, és bármit megiszok. És mit szólsz ahhoz, amikor olyan meglepett képet vágok, amikor kiderül, hogy a papnak nem is volt nyelve? Egy csomót gyakoroltam otthon. Maria meg már majdnem a falra mászott tőlem idegességében.
- Nekem tudod melyik rész tetszett a legjobban? Amikor az étteremben megfogom a nő mellét, markolászgatom, aztán kijövök az étteremből, és felrobban mögöttem az egész. Fú, mindig erre vágytam!
- Az tényleg jó. Egyébként a legeslegjobb az, amikor a lakásomban megpróbálsz megkísérteni, tudod, a párkányos jelenetre gondolok. Komolyan mondom, gyerekkori vágyam volt, hogy egyszer a Sátán arcába vághassam: MAJD MÁSKOR. Csak neked mondom, azóta minden rendben van. Érted?
- Ja.
- De figyelj Gabriel, tulajdonképpen miről is szólt ez az egész?
- Arnie, te el sem olvastad a forgatókönyvet!
- Dehogynem, csak abból nem derült ki. Őszintén reméltem, hogy most megtudom.
- Hát a Sátán eljön a Földre minden ezer évben. Hát erről.
