A cím alapján nem kell mindjárt horrorfilmre gyanakodni: szívhez szóló euro-amerikai mozit látunk svájci származású rendezőtől. A szörnyek keringője Angliából érkező régi szokás, a halálra ítélt utolsó, búcsúzó estéje, egy előre hozott halotti tor. Marc Forster filmjében inkább a halottak elbúcsúztatásáról van szó, az új élet kezdetéről.
A sztori persze nem lányregény. Vak véletlenek "cikáznak" a vásznon és kuszálják össze a kiábrándult, gyöngédségre, szeretetre kiéhezett hősöket. Lassan folyó, sötéten elnehezedő események láncolata az amerikai délen (The American Deep South - ahogyan Forster nevezte egy interjúban), valahol Georgia államban, ahol még a mai napig nem ment ki a divatból a fajgyűlölet!
Hank Grotowski (Billy Bob Thornton) állami büntetésvégrehajtó tiszt. Büszke és autoriter fehér amerikai. Éppen "friss" kivégzésre készül: a fekete Lawrence Musgrove (Sean Combs) elítéltet követhetjük végig utolsó útján. A férfi hobbija a rajzolás. Még a villamosszékre várva is papírt, ceruzás kér, megörökíti őreit: apát és fiát.
Sonny, a fiú (Heath Ledger) végül nem képes végrehajtani a halálbüntetés precíz forgatókönyvét, sokkolja a gyilkolás, összeomlik. Apja erre gyűlölettel reagál és maga kergeti öngyilkosságba fiát. Valami véget ért: a gyűlölködés és hidegség hosszú évei után jöhet-e még kibontakozás?
Hank kilép munkahelyéről, benzinkutat vásárol. Keresi a kapcsolatot fekete szomszédaival, próbálja leépíteni a maga köré vont falakat. Váratlanul és véletlenül ismerkedik meg Patricia Musgrove-val (Halle Berry), a kivégzett fekete férfi özvegyével. Nem tudják egymásról, kivel állnak szemben. Hank a zuhogó esőben felveszi és kórházba szállítja Patricia sebesült kisfiát. A gyereket már nem tudják megmenteni: hőseink életében kész a tiszta lap, az új élet lehetősége.
Lassú, finom egymásra találás, ismerkedési folyamat kezdődik. A kapcsolat Hank számára létkérdés, egyedül ebben látja a jobbá válás reményét. A maga hallgatag módján igyekszik szeretetteljes légkört teremteni és eltávolodni a múltjától. A végső képsor: egymás mellett Hank és Patricia fagylaltoznak csendben, elgondolkozva.
Hogy is van ez? Hogy kerül egymás mellé éppen ez a két ember? A rendező igyekszik nem állást foglalni, csak meséli a történetet, hogy a néző dönthessen. Forster nem értékeli szereplőit, inkább bemutatja, kirakatba helyezi őket. A véletlenre kérdez rá, a sors kiismerhetetlen fintoraihoz akar közelebb jutni. Sokat bíz a színészekre, láthatatlan rezdüléseikre, szemük villanására. A kamera hosszan elidőz Halle Berry vagy Billy Bob Thornton arcán: bevéshetjük tekintetüket, kérdő rándulásaikat.
Vékony mezsgyén egyensúlyoz a Szörnyek keringője. Az érzelmeskedés veszélye "minden sarkon fenyeget". Kellemes középút, a gondolkodást sem gátló mű sikeredett - nagy alakításokkal. A még hátralévő őszi estékre soha rosszabbat.
