Vonnegut regényeivel megjelenésük óta kacérkodnak a filmkészítők. Teszik ezt annak ellenére, hogy a közfelfogás szerint gyakorlatilag lehetetlen belőlük filmet készíteni. Ezúttal a remek színészi játéknak köszönhető, hogy a megzavarodott autókereskedő és az őrült sci-fi író története a vásznon sem veszíti hitelét. Midland Cityben mindenki úgy él, ahogy kell: küszködik, tesz-vesz, egyet előre lép, egyet vissza. Midland Cityben olyan az élet, mint a tévéreklámokban, mindenki tisztában van saját élete értelmével - csak Dwayne Hoover nincs. Lehet, hogy valaha tudta, de az is lehet, hogy sosem tudta, csak most vette észre, hogy nem tudja. Kilgore Trout ismeri az élet értelmét, nem saját élete szánalmas kis célját, de a lét végső kérdésére adandó végső választ. Kilgore Troutnak nincs is saját élete, már rég feloldódott az egyetemességben. Egy baj van csak: az égvilágon senkit nem érdekel az élet végső értelme - kivéve Dwayne Hoowert. Nincs még két ember a világon, akiknek nagyobb szükségük lenne egymásra, mint nekik. Kalandokkal és megpróbáltatásokkal teli hosszú utat kell megtenniük, míg végre találkoznak. Bruce Willis egyszerűen remek Dwayne Hooverként. Ritkán kap olyan szerepet, ahol játékával új minőséget hozhat létre, általában elég a szemtelen sárm és a szájcsücsörítés. Ezen darab a kivételes filmek (Ponyvaregény, Tizenkét majom - például) csoportját gazdagítja. Albert Finneynek egyszerűen nem hisszük el, hogy másmilyen is tud lenni, mint a filmbeli Kilgore Trout, a bolond, koszos vénember, akinek a feje számtalan "végső megoldással" van teli. Nick Nolte akkor igazán jó, ha egy kicsit ripacskodhat. Az enyhén transzvesztita szélszmenedzser bőrébe bújva tág teret kapnak képességei - a minden bizonnyal hálás közönség legnagyobb örömére. Glenne Headley, mint felháborítóan normális tucatnő, a főnök szeretője, lenyűgözően szörnyű. Lukas Haas, aki eddig folyton csak helyes tini volt, itt most egy nyuszipapucsba és idióta ruhákba öltözött, hashajtóként is alkalmazható dalokkal fellépő előadóművész. Lehet, hogy nem különösebben jó Vonnegut adaptáció ez - mert ilyen valószínűleg eleve nem létezik. Hogy mégis melegen ajánlható, az emberi tényezőnek köszönhetjük. Moziba járni amúgy is kell, most meg még érdemes is.
