Mint erre öncímünk is utal, komoly dologról van szó. Mike Judge lép ismét a moziban elénk, megint mint író és rendező, ám a rajzfilmek bűbáj (Beavis és Butt-head, ha tetszenek emlékezni) mesevilágával radikálisan szakítva, majdnem hús, majdnem vér, megszólalásig emberszerű lényeket, megnyugtatóan ismeretlen színészeket vezényelve ezúttal. Ami viszont dicséretes állandóság nála, hogy ezeket a másként mű lényeket is, miként rajzolt rémeit, kénye-kedve szerint, megszokásokra nem sokat adva igazgatja.
Hogy hőseit, akárcsak a két B-t, most is közülünk választotta, azt már az ügyesen magyarított cím is kilátásba helyezi. Mert mit is csinálnak e hivatalos rágcsálók? Mindent, csak azt nem, amit négylábú névadóik. Eszük ágában sincs átrágni magukat akár egy fél aktán is, de bármi egyébre kaphatók.
Nagyjából ennyi az egész. Dolgozók, akik kerülik a munkát; nem lebecsülendő humorforrás. Amit Mike úgy aknáz ki, ahogy egy forrást csak lehet. Helyenként körülményesen, de igencsak szerethető rosszindulattal, melynek betetőzéseként a történet egy ilyesmiért kiáltó pontján a három sztahanovista egyike alá egy ménkű nagy, hipnotikus lovat is ád.
Szóval móka, kacagás, zsivaly, lárma, megjárja. A cucc élvezeti értékén az sem ront sokat, ha különösebb kockázatvállalás nélkül ideírjuk: Mike-ot azért továbbra is elsősorban a két rajzpatkányért lehet szeretni fenntartások nélkül.
