A Chicagóban született Robert Zemeckis – aki számos kollégájával együtt szintén Spielberg köpönyege alól bújt ki – eddigi életműve igencsak vegyesnek mondható mind a műfajokat és a sikereket tekintve. Nevéhez egyaránt fűződnek kínos bukások és kihagyhatatlan alapművek. Ezekből válogattunk legújabb filmje, az 1974-es eszelős mutatványt feldolgozó Kötéltánc kapcsán.
Vissza a jövőbe I-III. (1985, 1989, 1990)
Ha létezik trilógia, melyen nemzedékek nőttek fel, és foglal helyet mai napig kedvenc filmjeik képzeletbeli dobogóján, akkor az a Vissza a jövőbe. A tinédzser Marty McFly (Michael J. Fox) és tudós-feltaláló barátja, Doki (Christopher Lloyd) kalandjai az időben világszerte nézők millióinak nyújtottak életre szóló, meghatározó élményeket és kitörölhetetlenül bevéstek emlékezetükbe olyan kifejezéseket, mint a tér-idő kontinuum vagy a fluxuskondenzátor. Az időutazó filmek talán legismertebb és legkedveltebb hármasa különféle műfajok csodálatosan összeillesztett csokra (sci-fi, kaland, vígjáték, thriller, western), feledhetetlen alakításokkal és sokat idézhető, frappáns párbeszédekkel. Nem utolsó sorban pedig a magyar szinkron történetének – itt kizárólag az eredeti változatra gondolok – hibátlan csúcsteljesítménye. 
Roger nyúl a pácban (1988)
Zemeckis a Vissza a jövőbe első és második része között nem elhanyagolható kitérőt tett a negyvenes évek hollywoodi filmiparának kulisszái mögé, ahol híres rajzfilm figurák (Tapsi Hapsi, Dodó Kacsa) és élő színészek, valamint filmszakemberek közös alkotó munkái mindennapi eseménynek számítanak. Az egyik sztárszereplő, a szószátyár, hosszú fülű mamlasz, Roger nyúl nagy bajba kerül, miután gyilkossággal gyanúsítják. Helyzete nem lesz egyszerűbb, mivel a stúdió azzal az Eddie Valiant (Bob Hoskins) magánnyomozóval kívánja bizonyítani ártatlanságát, aki zsigerből utálja a rajzolt karaktereket, vagy ahogyan ő nevezi, a firkákat. Zemeckis elsőrendű vígjátéka mérföldkő a vizuális effektek történetében, hiszen az elsők között, kiválóan, feledhetetlen humoros jelenetekkel szinte észrevétlenül párosítja valódi színészeit a rajzfilm figurákkal.
Forrest Gump (1994)
Zemeckis megindító, varázslatos meséje az alabamai születésű Forrest Gump (Tom Hanks) személyén keresztül mutatja be Amerika zűrzavaros évtizedeit és soha el nem múló sóvárgását gyermekkori szerelme, Jenny (Robin Wright) iránt. A kissé bugyuta, ám végtelen jóindulattal megáldott Gump mindig jelentős, történelemformáló események középpontjában és híres személyek társaságában találja magát: táncával Elvis Presleyt inspirálja, szemtanúja lesz a szegregációnak, részt vesz a vietnami háborúban, elnökökkel parolázik (JKennedy, Johnson és Nixon), és amikor kedve szottyan, futni kezd egy kicsit. Noha ő maga aligha van tisztában a történések fontosságával, a néző sok humorral vegyítve ismerheti meg Amerika három évtizedének kardinális pillanatait. A Gumpot megformáló Tom Hanks pályafutása egyik legjobb alakítását nyújtja, Zemeckis pedig egy újabb klasszikussal gyarapította a film világát. 
Kapcsolat (1997)
A Kapcsolat bemutatása idején, érdekes módon nem váltott ki különösebb visszhangot, a jegypénztáraknál is csak közepesen teljesített. Pedig egy felettébb sarkalatos és aktuális, a tudomány és a hitvallás konfliktusának kérdését feszegeti, emellett a világ talán leghíresebb csillagásza, Carl Sagan műve alapján készült, aki egész életét annak szentelte, hogy asztronómiai ismereteit minél szélesebb közönségnek adhassa át. A film főhőse Dr. Ellie Arroway (Jodie Foster) erős, elszánt, megalkuvást nem ismerő személy, a csillagász szakma profija, aki kiskora óta életének minden percét földönkívüli értelmes lények kutatására szenteli. Munkáját tudós kollégái hitetlenül követik figyelemmel, ám amikor egy nap üzeneteket fog a Vega csillag felől, az egész világ pánikba esik. Zemeckis, nem kevés iróniával fűszerezve, pazar módon szemlélteti, mekkora felfordulást váltana ki az emberekből a földönkívüli értelmes lények létezésének ténye, ugyanakkor a film talán legemlékezetesebb jelenetében látványosan vizualizálja Einstein ún. féregjárat-elméletét.
Kényszerleszállás (2012)
Modern Robinson Crusoe meséjét (Számkivetett) követően Zemeckis a fantasy/animáció felé vette az irányt (Polar Expressz, Beowulf - Legendák lovagja, Karácsonyi ének) és már-már úgy tűnt, hogy sohasem fogja azt elhagyni. Szerencsére nem így történt, és pár év elteltével visszatért a lassú tempójú, egy személyre összpontosító, fontos kérdéseket feszegető történetekhez. Ezúttal Whip Whitaker (Denzel Washington) rutinos, ugyanakkor menthetetlen alkoholista és drogfüggő pilóta életébe enged bepillantást, aki káros szenvedélyeinek munka közben sem tud ellenállni, ám egy légi balesetet követően éppen ezek hatására hajt végre olyan kényszerleszállási manővert, amellyel épphogy megmenti összes utasa életét. Whipet hősként ünneplik, a szerencsétlenség kivizsgálói pedig haboznak, hogy mit tegyenek vele. A Kényszerleszállás visszafogott – leszámítva a majd tízperces, döbbenetes zuhanás-jelenetet –, sallangoktól mentes alkotás, mely sokkal jobban passzol Zemeckis munkásságának jelenlegi profiljába, mint a fantáziafilmek.
