A híres színész(-rendező) nem autót játszik (a címbeli muzeális autócsoda magát alakítja), de úgy morog, mint egy kilőni kész, mérges gépjármű. Walt Kowalski egy máig harcoló koreai veterán, akinek, nyilván valamilyen adminisztrációs hiba folytán, nem jutott hely a kitömött amerikai harcosokat őrző hadtörténeti múzeumban. Pedig ott lenne a helye, vagy egy hazafias bélyegsorozaton, netán - ahogy azt az ingóságaira hajtó örökösjelöltek is támogatnák - az idősek otthonában. Ha készül is valaha olyan darab, melyben Eastwood pépeset eszik, abban - erre már most mérget vennénk - nem ő fogja eljátszani saját magát, a járókeret (egyelőre) öszszeegyeztethetetlen azzal az imázzsal, melynek ünneplésére a Gran Torino révén egybegyűltünk. A kerti partin, melyre a szervezők minden Eastwood-szimpatizánst elvárnak (a bevételi mutatók szerint a többség meg is jelent), a házigazda magát koszorúzza, az ünneplést azonban önironikus helyzetgyakorlatok tarkítják az ünnepelt saját előadásában. Eastwood először eljátssza, hogyan fest komolyan a rasszizmussal leöntött hősi mogorvaság, majd eljátssza ugyanezt fordítva, a vígjátéki levezetés kedvéért is. Az egyik pillanatban még westernhősi hunyorítással pásztázza a szomszédban lakó bevándorlók portáját, de az odaképzelt koreai géppuskások helyett a verandán üldögélő hmong nagymama állja a tekintetét, aki dohányköpésben sem adja alább. A rasszizmus is hasonló rugókra járó produkció; először a "bokszost" és a "citromképűt" egyforma elánnal osztó fajgyűlölő produkálja magát, de már a helyi borbéllyal előadott polák-digó kettős színtiszta kávéházi ökörködés, innen pedig már csak egy derékfájós ugrás, hogy az amerikaiságát oly nagyra tartó polák apja helyett apja legyen a verdája eltulajdonításával próbálkozó, szomszédos hmong fiúnak. Ami a házigazdaszerepet illeti, Eastwoodnál előzékenyebb ünnepeltet aligha őriz a jelenig érő filmtörténet. Annak is ad valamit, aki szentélyt állított Dirty Harry emlékének, és annak is, aki vintage cirkálókban és az időskori szentimentalizmusban utazik. Best of válogatás ez a javából, s ha igaz a hír, hogy Walt volt Eastwood utolsó jelenése (aggodalomra semmi ok: hősünk rendezőként továbbra is aktív), a Gran Torino méltó befejezése a bálvány és a hívők csodálatos barátságának.
