Ethan és Joel a független mozis munkássága nem véletlenül vívta ki a tökéletes alkotói harmóniában együtt működő testvérpár számára a kultrendezői státuszt.
Furcsa, semmihez sem fogható stílusuk, és a projektjeiket átható fekete humor elismertté és könnyen felismerhetővé tette munkáikat, melyek egyedi színnel gazdagították a filmes műfaj széles spektrumát. Mindez már a Fargo óta nyilvánvaló volt, A nagy Lebowski vagy Az ember, aki ott se volt című kult-opuszok pedig csak világszerte öregbítették a furcsa páros hírnevét. A Kegyetlen bánásmód elkészültekor azonban rosszindulatú pletyka kelt szárnyra a világ mozirajongói közt, mely szerint Coenékből kifogyott a lendület, az ötlet vagy a tehetség, mert az alkotópárostól szokatlan sztárszereplőkkel villantó film korrekt volt ugyan, a régebbi kultfilmek zsenialitásától messze elmaradt. A Betörő az albérlőm valahol félúton helyezkedik el az egykori zseniális kultdarabok és a George Clooney-Catherine Zeta-Jones-románc között; feketehumorral átitatott lökött karakterektől hemzsegő kamaradarab a régebbi Coen-mozik rajongóinak, a sztárra várók és vágyók pedig Tom Hanksre/ért izgulhatnak.
Maga az ötlet nem Coen-féle agyszülemény, lévén szó egy 1955-ös, azonos című meglepő közönségsikert arató angol vígjáték adaptációjáról, amely saját bevallásuk szerint eddigi munkássága során is számtalanszor inspirálta a rendező-testvérpárt. Maga a sztori azonos, bankrablást fontolgató banditák útjába egy minden lében kanál, mindezt leszámítva azonban ártatlan idős hölgy keveredik, s tudtán kívül akadályozza a kétbalkezes banditákat a zseniális bűntény megvalósításában. A sztori kis változtatással az Egyesült Államok valamely déli vidékére adaptálódott, a kotnyeles öreg hölgy meg vallásos nagydarab fekete asszonyság. Coenék adaptációja több, mint kiváló, a helyszín adottságait kitűnően kamatoztatják filmjükben, a filmhez összeválogatott délvidéki slágerek pedig remek hangulatot kölcsönöznek a filmnek. Az öreg hölgy körül felbukkanó lökött figurák hozzák a Coen-féle stílust, ennyi ötletesen idióta figura ritkán terelődik össze egy filmben. A színészgárda élén pedig Tom Hanks eszelős nevetésével bizonyítja be újra, hogy nem véletlenül kapott kétszer Oscar-díjat egymás után.
