Szappanopera és való élet. Előfordulhat, hogy valaki nem tudja elkülöníteni a kettőt. Különösen, ha a szeme láttára ölték meg férjét.
Ez történik Bettyvel (Renée Zellweger) is, aki kissé brutális és magasfokon nemtörődöm férjével (Aaron Eckhart) él együtt egy kisvárosban. A nővérképzőt, ami élete álma volt, már rég abbahagyta, és most egy étteremben dolgozik. Élete legfelhőtlenebb pillanatait a tévé előtt tölti, amikor kedvenc sorozatát nézi. Mégpedig egy olyan sorozatot, amely egy kórházban játszódik. Amikor férje belekeveredik aktuális sötét üzletébe, és megöli egy behajtóember (Morgan Freeman) kissé túlbuzgó fia, Betty akkor is a legújabb epizódot nézi videón. Amíg nem lesz túl nagy a zaj a szomszéd szobában. Így lesz szemtanú a lányból, és ez több, mint amit el tud viselni lelkileg. A menekülés útja a sorozatba vezet. Ettől fogva azt hiszi, a szappanopera a valóság, és elindul, hogy megkeresse álmai orvosát (Greg Kinnear), akit emlékei szerint ő hagyott faképnél az esküvő előtt. Nyomában a bérgyilkosokkal.
Neil Labute neve már valószínűleg nem ismeretlen sokak előtt. Láthattuk tőle a Férfitársaságbant, a Gyere! Csere című munkáját, és most ideért a Betty nővér is, immár sokkal gyorsabban, mint az előző két film. És nem is hazudtolja meg nyilván igen magasra helyezett várakozásainkat. A valóság és egy elképzelt világ ütközik itt össze egy naív szőke lány személyiségében, és ez az összeütközés valóban elemi erővel hat. Renée Zellweger alakítását nem véletlenül jelölték Oscar-díjra, de megérdemelne minden elismerést Greg Kinnear és Morgan Freeman is.
Az átlag tévénéző, aki úgy érzi, el tudja különíteni magában a valóságot és a médium által láttatott képeket, talán téved egy kicsit. Korunk egyik legégetőbb problémája az, hogy a televízió milyen hatással van a személyiségre. A nézők egy része menekülésként használja a szeme előtt lejátszódó lebilincselő történeteket, az pedig már csak ízlés kérdése, hogy milyen típusú történetet tart elbűvölőnek. Betty nővér esete talán túlzásnak tűnik, de realitásértéke egy percig sem kérdőjelezhető meg. A rendező neve pedig garantálja, hogy nem oktató-nevelő formában készteti a nézőt elgondolkodásra, hanem szórakoztatva.
