Három egykori középiskolai pajtásnő sereglik össze New Yorkban, hogy negyedik társuk házassága kapcsán egy jó nagyot bulizzanak. A mulatozás nem úgy sikerül, ahogyan szerették volna – mint ahogyan ez a film sem.
Lagzi-lányok
Jane Austin és a Brontë nővérek még egészen másképp képzelték a házasságot, mint ami manapság hölgyek körében ennek kapcsán dívik. Őszintén, meggyőződéssel hittek abban, hogy a nő élete kizárólag a férfi oldalán teljesedhet ki, értelmét és célját a szentesített párkapcsolatban nyeri el. Ezzel szemben egy jól meghatározható asszonyi – nagyvárosi, magának önálló-független életvitelt biztosító, a Szex és New York sorozatán szocializált – rétegben a házasság pusztán a szingliségből való kiút, leginkább azért, mert egyedül lenni ciki. A manapság elburjánzó "lagzi-filmek" – hogy csak néhányat említsek az óriási felhozatalból: férfi oldalról a Másnaposok 1-2. (s már készül a harmadik), női oldalról Katherine Heigl szakmányban gyártott nászmozijai (Felkoppintva, 27 idegen igen) vagy a Koszorúslányok – jól példázzák, hogy jelentős kereslet mutatkozik a téma iránt. A stúdiók szerint mindenképp. Ők tudják, ha nem pörögne a kassza, nem születnének ilyen filmek.
[img id=436830 instance=1 align=left img]Nem férfinek való vidék
Most a Kutyákok című tévésorozat írónője, Leslye Headland saját színpadi komédiájából készített nevettető célzatú, gunyorosnak szánt mozit. A hírek szerint az Off-Broadwayon bemutatott darab tetszett a közönségnek, és a szarkasztikus komédia a filmváltozata a 2012-es Sundance fesztiválon debütált – ám engem nem győzött meg. Valószínűleg azért, mert a Lánybúcsúnak a célközönsége a fentebb vázolt kör, semmiképp sem a húszas-negyvenes férfikorosztály – ahová tartozom –, aki legfeljebb kísérőként van jelen a moziteremben, mert szereti a párját, és ha már ott van, megpróbál szórakozni a filmen. Nem fog. Egész egyszerűen azért, mert nem neki szánták, és – többek között – a cselekmény olyan fontos fordulataival sem tud mit kezdeni, mint egy tépett és összekoszolt menyasszonyi öltözet használhatóvá tétele. A Lánybúcsú házasodni vágyó szinglinő-közönsége nem csupán a székeken foglal helyet, hanem a vásznon. E film szereplői is ők.
A lányok csak szórakozni akarnak?
Egy valahai gimnazista barátnői négyes közül éppen az készül férjhez menni – ez az egyik meghatározó és nyitó vígjátéki szituáció: –, aki erre a legkevésbé volt esélyes. A molett (és szépnek nem nevezhető) Becky (Rebel Wilson) mielőtt igent mondana párjának, Dale-nek (Hayes MacArthur) újra találkozik a csajokkal New Yorkban a leánybúcsúztató végett. Szolid ünneplést szeretne, ám a lányok – tudják, "Girls Just Wanna Have Fun” – egy utolsó nagy bulira vágynak. S nem pusztán az önfeledt és őszinte közös lazulás kedvéért. A trió alfanősténye, Regan (Kirsten Dunst) azért is, mert legbelül sértődött és csalódott, hogy a férjezés terén nem övé az elsőség, az ironizáló hajlama miatt hűvösnek tartott Gena (Lizzy Caplan) titokban gyógyíthatatlan romantikus és irigykedik, a szerény eszű Katie (Isla Fisher) – akárha a Másnaposok-béli Alan (Zach Galifianakis) nő ikerpárja volna – igazából egy fergeteges észvesztésre számít. Mindegyiknek megvan az oka a tombolásra. A visszafogott lánymulatsághoz elszántan ragaszkodó Becky ellenében így a hármas a saját útjára lép, és tető alá hoz magának egy vérbeli ünnepséget. A mulatozás azonban inkább vérmesre sikeredik, a megtépázott esküvői ruhát például éjnek-évadján megpróbálják kitisztíttatni és megvarratni, elkeverednek a legények partyjára (ahol egy potenciális pasi is felbukkan: James Marsden), amit jól tönkretesznek – és így tovább. Természetesen minden megoldódik a végére, és a lányok örök tanulságokkal gyarapodnak.
Felesleges film
A hölgykoszorú frusztráltsága – nemhogy egymást, igazából önmagukat sem szeretik – motivációnak még megjárja, de kevés egy épkézláb, másfél órás komédiázáshoz. A közhelyes és sokszor látott vígjátéki szituációkban nem hangzanak el olyan párbeszédek, amik rögzülnének a nézőkben. A Lánybúcsú felesleges film, nem bővítette semmivel az amerikai nászmozik kánonját. Lazasága manír, okossága és szókimondása okoskodás és erőltetett, humora gyenge. Én kérek elnézést érte, stílszerűen: bocsika.
De fenntartom annak lehetőségét, hogy mindezt azért gondolom csak így, mert férfi vagyok, negyvenes.
Kinek ajánljuk?
- Lányoknak.
- Nőknek.
- Asszonyoknak.
Kinek nem?
- Férfiaknak.
- Akiknek elege van a „házasságos” filmekből.
- Jófajta vígjátékra vágyóknak.
4/10
