Russel Crowe új filmjéből mindenki megtudhatja, mit kell tennie, ha a nejét ártatlanul lesittelik és illegális módszerekkel akarja kihozni a kóterből. Hamis papírok, rendőrök megvezetése, gyilkosság és álcaruha készítése házilag - mindez a szerelem nevében.
Az Ütközésekért Oscar-díjjal jutalmazott Paul Haggis saját forgatókönyvét rendezte meg a Következő három nap című krimiben, illetve fogta a Pour Elle című francia filmet, kicsit átírta a történetet, és készített belőle egy remake-t, ami azért meglepő, mert az eredeti alkotás nem túl régen, 2008-ban született, és nem is aratott különösebb szakmai- vagy közönségsikert. Haggis verziójában egy egyetemi tanár (Crowe) boldogan éli kis életét a nejével (Elizabeth Banks) és a gyerekükkel, amikor beüt a ménkű a rendőrség képében, akik viszik a nejt, mert megölte a főnökét.
Innentől kezdve flashbackekben ismerjük meg a következő három év történetét, a tanárember felszed pár kilót, és egyre jobban motyog, a nő a sitten ül zsíros hajjal, a gyerek meg nő, mint a dudva, és kezd kicsit befordulni. Eddig, illetve ezen a ponton a film pont olyan, mint az összes többi, ártatlanul börtönbe zárt házastársát/gyerekét kiszabadítani igyekvő főhősről szóló darab. Crowe karaktere fellebbez, de hát a bizonyítékok, ugye, vérfolt a kabáton, ujjlenyomat a gyilkos fegyveren meg az asszony nagy szája (beszólt a főnökasszonynak a gyilkosság előtt tíz perccel) mind arra utalnak, hogy nem zörög a haraszt hiába.
Hősünk azonban annyira szereti a feleségét, hogy ezzel mit sem törődik, és amikor másodfokon is elutasítják a fellebbezést, tervet sző: ha a törvény nem segít, segít ő magán, hiszen ott az internet, ha atombombát lehet a gugli segítségével készíteni, akkor egy közepesen szigorú női börtönből is ki lehet szabadítani az egykori szőkenőt. Az utolsó három hónap története az előkészületé, majd a film záróharmada (utolsó három nap) a szöktetésé, de hogy ez milyen eredménnyel jár, azt nem áruljuk el, tessék csak megnézni a moziban.
A film sajnos elég egyenetlen, az első félóra feszes tempója alábbhagy, és kissé lapos, unalmas jelenetekben ismerjük meg az átlagembert, aki csak a nejét szeretné visszakapni, és azt sem tudja, hogyan kell megtölteni egy pisztolyt, arról pedig, hogy léteznek hamis iratok, még csak nem is hallott. Majd fog, mégpedig egy profi bűnözőtől (Liam Neeson ötperces beugrója), aki kiokosítja a fogolyszöktetés mikéntjéről, az álkulcskészítéstől (a YouTube a te barátod) a megfelelő mennyiségű pénz felhalmozásán át a menekülési útvonalak megtervezéséig.
Ez így izgalmasnak tűnik, de annyira nem az, mert Haggis beleszeretett a Bennfentes óta ennyire átlagosnak nem sminkelt Crowe-ba, és nagyon hosszan mutogatja az összeszorított száját meg a könnyes szemét, miközben a sitten öngyilkossággal kacérkodó Banks teljesen a háttérbe szorul. A motivációról (szerelem) csak hallunk, de látni nem látjuk, sőt, azok a jelenetek, amikben a két színész közösen szerepel, leginkább kínosak, és nem érzelmesek.
A végére aztán beindul a verkli, és szép kerek akciókrimi lesz belőle, pár nagyszerű színésszel a mellékszerepekben. Túl sok dolguk ugyan nem akad, de azt legalább tisztességgel elvégzik, mint például a Crowe apját alakító Brian Dennehy, akit mindig szívesen lát az ember, hiszen ilyen nagyfaterra bármikor rábízná a gyerekét. A Következő három nap egy feszes akciófilm lehetett volna, aminek maradéktalan élvezetéhez a józan észt azért illik kint hagyni a ruhatárban, de nem lett az, mert Haggisnak nem volt szíve kivágni belőle harminc vontatott percet. Kár. Értékelés: 6/10.
