Adva van egy harmincas, egyedülálló nő. Van karrier, van biztos fizetés meg önálló lakás, ám nincsen tartós kapcsolat. Sehol a láthatáron egy normális férfi. Ebből a cseppet sem rendhagyó helyzetből indult világhódító útjára Bridget Jones naplója.
Helen Fielding írónő az Independent című magazinban vezetett rovatában írt először Bridget alakjáról, akiben a harmincas nők nagy része szinte első olvasatra önmagára ismerhetett. A cikkekből öt évvel ezelőtt megszületett a könyv, amely megjelenését követően rövidesen a bestseller-listák élén találta magát, ráadásul az óceán mindkét partján. Így aztán nem csoda, hogy máris itt a filmváltozat, amely valószínűleg hónapok alatt valódi kult-státuszba emelkedik majd.
Bridget (Renée Zellweger) egy kiadóvállalatnál dolgozik, ám amikor hazatér az irodából, üres lakásban kénytelen jól érezni magát. Nincsen se kutyája, se macskája, de legjobban persze egy tartós kapcsolat hiányzik az életéből. Szülei egyfolytában jobbnál-jobb partikkal próbálják összeboronálni őt. Legfrissebb kiszemeltjük Mark Darcy (Colin Firth), az első pillantásra unalmasnak és befásultnak tűnő ügyvéd, akivel még a közös múlt is adva van, hiszen négyévesen együtt fürdőztek meztelenül a férfi szüleinek medencéjében. Persze ez még édeskevés az öntudatos Bridget lekenyerezéshez, s mindebben a karácsonyi partin viselt rénszarvasmintás pulóver sem segít túl sokat.
Hősnőnk tehát inkább a főnökével folytatott viszonyt választja, amely természetesen inkább fájdalmat és megaláztatást tartogat Bridget számára, mintsem valódi szerelmet. Hiába, nemcsak nálunk nehéz a friss-felnőttek élete?
Ám a negatív tapasztalatok pontosan arra valók, hogy pozitív energiákká alakítsuk őket. Új munkahely, új kihívások, sőt, az új kapcsolat lehetősége is feldereng az égen, hiszen lassacskán Markról is kiderül, hogy mégsem annyira kimért és hűvös, mint egy gombóc fagylalt. Olykor még az ő szíve is meg tud olvadni, s ha valakit az első randin felszolgált kék színű leves sem tud visszatántorítani, azzal bizonyára érdemes megpróbálni?
A filmes naplóban tehát adva van minden, ami a Working Title angol filmstúdió eddigi sikerfilmjeit (Négy esküvő és egy temetés, Notting Hill-Sztárom a párom) jellemezték. A jellegzetesen érett humor, a filmkockákból áradó báj és varázslat, na meg persze Hugh Grant, akinek most végre alkalma van szakítania a dadogós, romantikus jó fej pasi szerepkörével.
Renée Zellweger szerepeltetése először megbotránkoztatta a nacionalista érzésű angolokat, hiszen az amerikai színésznő első látásra messze esett Bridget karakterétől, ám hamarosan a kétkedők is megbizonyosodhattak róla, hogy a harmincasok problémái valóban nem ismernek országhatárokat. Játékával pedig ismét bebizonyította, hogy egyre nagyobb népszerűsége egyáltalán nem a véletlen műve.
Colin Firth Mark szerepében is hozza a tőle megszokott színvonalat, míg a szórakoztató pillanatokban amúgy sem szűkölködő film tetőpontjain Bridget három legjobb barátja, Jude, Sharon és Tom ragadják magukhoz a kezdeményezést.
Mulatságos, tanulságos, s ami talán a legfontosabb, igazi életigenlő mese született hát a lányregénynek induló történetből, amelyet legalább egyszer mindenkinek látnia kell(ene). S ez most nem csak a nőkre értendő...
