Autós üldözések és aprólékos műgonddal felépített amerikai tahók az idei év legjobb vígjátékában. Bónusz Ali G, aki megújította a francia homoszexuális autóversenyző karakterét. Oscar-díj, Oscar-díj!
Az autós-üldözős filmek, nincs ezen mit szépíteni, irdatlanul unalmasak. A műfaj a Hazárd megye lordjai óta nem hozott semmi újat, azóta csak a számítógépes trükkök finomodtak, meg a duplaszaltó után felrobbanó autók lettek egyre drágábbak. Hiába a Tolvajtempó epilepsziás rohamot okozó pörgése, hiába a Halálos iramban-sorozat, egy kilencvenperces autós üldözésnél legfeljebb csak Torgyán József maratoni makrogazdasági elemzése lehet fárasztóbb, vagy esetleg egy kétoldalas Kiszel Tünde-öninterjú.
És akkor most itt van a Taplógáz, amiben, ha éppen nem kétszáznegyvennel hasítanak, hát eldurrogtatnak pár prosztó poént. Utánégető vagy fingszag, és akkor még nem is beszéltünk Will Ferrellről, aki a Mi a manó című törpés vígjátékkal volt karrierje csúcspontján, és ezzel mindent el is mondtunk róla.
A Taplógáz tehát nem ígért semmi jót, mégis röhögött az egész mozi, még a sötétbe snapszozni járó nyugdíjasok is vihogtak. Ilyen mívesen kidolgozott texasi taplókat ugyanis régen láttunk a vásznon, és persze ott van bónusznak Sacha Baron Cohen, azaz Ali G, aki a kicsit elcsépelt homoszexuális francia karakterét is úgy adja, hogy még azon is röhögünk, ha csak annyit mond, hogy majonéz.
Persze van történet is: a zseniális Nascar-pilóta és főállású tahó megküzd a Franciaországból importált főgonosszal, és közben megtalálja önmagát, ahogy egy sportfilmben kell, de nem is olyan fontos ez, főleg akkor, amikor Ali G azt búgja, hogy "Elkaplak möszjő Böbi, elkaplak".
Akinek fingós poénok kellenek a jó közérzethez, az talál fingós poénokat, még ha lapos és szagtalan is, akinek pedig a rasszista viccek fekszenek, az még egy kis szolid németgyűlöletet is kap, jawohl, sőt az érzékeny lelkületű filmfüggők is megkapják a maguk filmparódiáit. És meglepő, de még az autós üldözések rajongói sem bámulnak majd bambán, hogy mi az, hogy semmi turbófeltöltő, meg kézifékes fordulás. Mert hogy az is van.
Mondhatnám, hogy igaz családi szórakozás, hogy ha nem dugnának meg benne egy nagymellű szőke anyukát az ebédlőasztalnál a rothadó lábú nagypapa és a retardált gyerekek orra előtt. A családi barát pedig eközben az asszonyka haját fogja, nehogy a szőke tincsek belelógjanak a barbecue-szószba. Kell ennél jobb szórakozás hétköznap délutánra?
