Az idei Cannes-i Filmfesztiválon már a nyitófilm, a Grace Kelly életéről szóló Grace – Monaco csillaga kapcsán rögtön többen botrányról beszéltek. A nézők egy része kifütyülte a filmet, egy része hangosan nevetett a nem éppen viccesnek szánt jeleneteken is. Ám ha visszatekintünk a fesztivál múltjára, ennél csak nagyobb botrányokat találunk. Összeszedtük a legnagyobb felháborodást keltő incidenseket, illetve megrökönyödést keltő momentumokat.
Villants!
Minden cannes-i botrányok ősanyja a mára már legendássá vált Simone Silva-incidens 1954-ből. A B-kategóriás filmek csillaga Robert Mitchummal pózolt a tengerparton a fotósoknak, miután őt választották a fesztivál szépének, amikor is egy adott pillanatban ledobta felsőjét, kezeivel és partnerével takargatva melleit. A fotósok erre annyira izgalomba jöttek, hogy valóságos harc indult a legjobb kép elkészítéséért, amely során többen meg is sérültek. A képek azóta legendássá váltak, de a szervezők akkor nem örültek annyira az esetnek. Másnap reggel meg is kérték Silvát, hogy távozzon. Az eset szomorú színezete, hogy a színésznő két évvel később öngyilkos lett.
Később már egyre nehezebb volt szemöldökráncolásnál többet elérni meztelenséggel. Cicciolina szinte semmit, illetve Madonna picivel többet takaró ruhája puszta ámuldozást, Sophie Marceu kivillanó mellének balesete, vagy Eva Longoria villantása már inkább csak elégedett csettintést váltott ki a bulvárfogyasztókból. Pedig 1976-ban még Nagisa Oshima Érzékek birodalma című, explicit szexet is tartalmazó filmjének előadásakor a közönség tagjaiból egy emberként jött elő az erkölcscsősz, s vonultak ki a vetítésről mind egy szálig. Ehhez fogható, szexuális témájú botrány sokáig nem is volt Cannes-ban.
Aztán jött 2003 és Vincent Gallo és A barna nyúl, ami ismét felkorbácsolta a kedélyeket. A filmben Gallo partnernőjével, Chloe Sevigny-vel – akivel akkoriban a való életben is egy párt alkottak – olyan kendőzetlen orális szexet produkáltak, amilyet utoljára talán a pornó hőskorában láthatott moziban a fesztivál közönsége. Botrány mégis inkább abból lett, hogy maga a film pocsék. A fanyalgó Rogert Ebert kritikust Gallo válaszában lekövérezte és végbélrákot kívánt neki. Ebert azzal vágott vissza, hogy ő még lefogyhat, de Gallo örökre A barna nyúl rendezője marad – hozzátéve, hogy amúgy már rákos. Azóta el is hunyt a betegségben.
Füttykoncert nélkül nem is igazi a fesztivál
A nemtetszés látványos kinyilvánításának amúgy hagyománya van Cannes-ban! 1960-ban a közönség igen rosszul fogadta az európai modernizmus két, azóta már klasszikussá váló filmjét is. Antonioni A kalandját kifütyülték, Fellini Az édes életét a Vatikán bojkottálta, amikor pedig utóbbi fődíjat nyert, az ünnepségen heves füttykoncert fogadta az olasz rendezőt. Ennél durvábban járt A Sátán árnyékában című filmjéért a fődíjat átvevő Maurice Pialat, akit nem csak kifütyültek, de tisztán hallani lehetett, amint egy néző rohadéknak nevezi. Pialat azzal felelt, hogy az érzés a résztvevők iránt kölcsönös. 1999-ben az akkor még kevésbé ismert Dardenne-fivérek fődíját is hurrogás kísérte, mivel akkor mindenki Almodóvar győzelmét várta.
Botránynál valamivel többről volt szó 1968-ban, amikor a diáklázadások elsöpörték az egész fesztivált. A rendezők egy része konkrétan be is állt a tüntetők közé, a fő szószólók Godard és Truffaut voltak.
A legutóbbi igazi botrány 2011-ben történt, amikor az amúgy is botrányhős hírében álló, rendre szélsőséges érzéseket kiváltó dán Lars von Trier azzal kezdett viccelődni, hogy ő egy kicsit náci, és valahol megérti Hitlert. Melankólia című filmjét azonnal visszaléptették a versenyből, őt magát pedig a fesztivál nem kívánatos személynek nyilvánította. Mindezt meglovagolva Trier idén a Berlini Filmfesztiválon egy a Cannes-i Filmfesztivál logóját és egy "Persona Non Grata" feliratú pólóban jelent meg, sajtótájékoztatóra pedig leragasztott szájjal ült be. Hovatovább legutóbbi (botrányos?) filmje, a két részes A nimfomániásban is elhangzik néhány mondat, amelyből elég könnyű kihámozni ominózus balhéra való utalást. Ilyenformán tehát még inspirálóan is hatottak egyes alkotókra a Cannes-ban történtek.
