Ha népszerűségben nem is versenghet az agyontömjénezett Oscar-gálával, a Cannes-i Filmfesztivál presztízsben bőven vetélkedhet amerikai kollégájával. Azt viszont még fesztivál közben, az első kritikákat olvasva is nehéz megtippelni, ki viheti haza az Arany Pálmát – mi adunk néhány támpontot.
Sokan leírták már, hogy az idei Cannes-i versenyprogram a maga 19 filmjével nem sikerült túl izgalmasra, mert a szervezők szinte kizárólag régi kedvenceket válogattak be, elismert rendezők aktuális munkáit, szinte semmi újat nem mutatva. A 18 rendező közül 13 versenyzett itt, általában többször is: a brit film nagy öregje, Ken Loach (Szesztolvajok, Felkavar a szél) például immár 13. alkalommal. A nagy kérdés pont ez: vajon a régiek közül kapja majd valaki a Pálmát, vagy pont a sok kritikai miatt került nyomás alá a Jane Campion, Oscar-díjas (Zongoralecke) vezette zsűri, és őket rendezői vagy színészi díjakkal jutalmazzák, míg a fődíjat egy új tehetségnek adják?
Azt már most megmondjuk, ki nem fog nyerni: Atom Egoyan. A zseniális nevű kanadai rendező (Eljövendő szép napok, Exotica) filmje, a Ryan Reynolds főszereplésével készült The Captive már papíron sem hangzott se jónak, sem idevalónak. Egy pedofil emberrabló próbálja kikészíteni áldozatának szüleit – a kritikusok szerint a film egyetlen érdeme, hogy mellette még a nyitófilm, a szintén elmarasztalt Grace – Monaco csillaga is egész pofásnak tűnik. Megtörtént esetet, egy olimpiai bajnok birkózó meggyilkolását dolgoz fel Bennett Miller (Capote, Pénzcsináló), nagy sztárokkal - Channing Tatum, Mark Ruffalo, Steve Carell és Sienna Miller - a Foxcatcherben. Ez ugyan túl kommersznek tűnik ahhoz, hogy a rangos zsűri rá szavazzon, viszont jó eséllyel Magyarországra is elhozza valaki, és kitörést jelenthet a gyilkost alakító Steve Carell számára a lökött komikus szerepkörből. Szintén amerikai és szintén kommerszbe hajlik Tommy Lee Jones új westernje, a The Homesman. A viharvert arcú sztár maga játssza a főszerepet, Hilary Swank, Miranda Otto és Meryl Streep oldalán, és a kritikusok nagyon szeretik – még okozhat meglepetés a vadnyugatot női(!) szemmel bemutató darab, és biztosan nálunk is vetítik majd. Közönségsiker az argentin Damián Szifrón Wild Tales-e, de fekete humorral fűszerezett meséje inkább Pedro Almodovar produceri munkájának köszönheti szereplését.
A régiek közül Mike Leigh-t (Vera Drake, Hajrá boldogság!) tartják az egyik nagy esélyesnek: a J.M.W. Turner 19. századi angol festőről – a fény festőjéről - szóló életrajzi filmje, a Mr. Turner veretes, aprólékos munkával készült darab, sokak szerint kódoltan a rendező portréja is, csak nem igazán izgalmas. A Dardenne testvérek (Srác a biciklivel, Lorna csendje) Marion Cotillard főszereplésével készült Két nap, egy éjszaká-val (hazai premier: október) viszont hozza a minőséget és az izgalmat is. A főszereplőnő csak úgy mentheti meg állását, ha meggyőzi minden kollégáját, hogy mondjanak le jutalékukról, a bónuszukról, hogy mégis megtarthassa az állását. Ugyanaz a forgalmazó hozza be novemberben Ken Loach Jimmy's Hall című, megint a múlt század eleji ír testvérharcot bemutató munkáját, ami az előzetes alapján korrekt, kedves darab, de nem fajsúlyos. Ugyanezt mondhatjuk Michel Hazanavicius (A némafilmes) új filmjéről, a merész váltásként Csecsenföldön játszódó, de újra a rendező felesége, Berenice Bejo főszereplésével forgatott The Searchről, a kemény témához nyúlt viszont a mauritániai Abderrahmane Sissako. Timbuktu című filmjében egy – valóban megtörtént – megkövezést mutat be, ahol az áldozatok egyetlen bűne az volt, hogy nem voltak házasok. A téma izgalmas, aktuális, a kritikusok szeretik a filmet, jó esélyei vannak a Pálmára.
A nagy favorit a török Nuri Bilge Ceylan (Három majom, Éghajlatok) Winter Sleep című szikár kapcsolati drámája, a háttérben a csodás kappadokkiai tájjal. Igaz, több mint három órás, egy kritikus szerint: "Ha Csehov egy iszonyatosan hosszú filmet rendezett volna, az ilyen lett volna". Kedvencnek számít az orosz Andrej Zvjagincsev (Visszatérés), Leviathan című alkotása, amely a korrupcióról szól, és az ukrán-orosz konfliktus kapcsán felmerülhet a gyanú, hogy a zsűri kicsit politizálni akar. Titkos befutó lehet az elsősorban a hangulatra építő japán Naomi Kawase (Still the Water) és a kanadai csodagyerek, Xavier Dolan, Mommy című munkájával, amiben kivételesen nem ő az egyik főszereplő, illetve Bertrand Bonello Yves Saint Laurent-ról forgatott életrajzi filmje, a Saint Laurent. A 84 éves Jean-Luc Godard 3D munkájának nevezése (Adieu au langage) inkább főhajtás, David Cronenberg (Cosmopolis, Karambol) Maps to the Stars-ja pedig az olyan hírességek miatt kerülhetett a programba, mint Julianne Moore, John Cusack vagy a komoly oldalát mutató Robert Pattinson. Az erős női alakításokra épül Olivier Assayas Clouds of Sils Maria című filmje Juliette Binoche-sal és Léa Seydoux-val, akárcsak az olasz Alice Rohrwacher (Le meraviglie) rendezése, ahol még Monica Belucci is domborít, így mindkét film készítői inkább színészi díjban reménykedhetnek. A fesztivál május 25-éig tart, de az európai választások miatt a díjkiosztó egy nappal korábban lesz.