Tudta, hogy ha szerelmi bánata van, számíthat zsíros előléptetésre? Hogy a trendet nem a divattervezők határozzák meg, hanem a Giselle Bundchenek és a piramis csúcsán Jimmy Choos tűsarkúban álló főszerkesztők? Ha nem, nézze meg Az ördög Pradát visel című filmet, amiben egy fiatal, vidéki lány próbál beépülni egy menő New York-i divatújság szerkesztőségébe.

Vannak alkotók, akik azért készítenek filmet a környezetükben élő emberekről, mert úgy érzik, ezzel tudják megőrizni saját lelki épségüket. David Frankel rendezőnek is ez volt az eredeti célkitűzése, de valójában egy régebbi nyilatkozata jellemzi legjobban az Az ördög Pradát visel című filmjének végeredményét: "azért rajongok New Yorkért, mert olyan vidám és szexi nagyváros".

Vér és veríték

A többnyire tévérendező nevéhez olyan krízisközelinek kikiáltott vígjátéknak titulált alkotások fűződnek, mint a Miami rapszódia, vagy a Szex és New York néhány epizódja. Ismét ebbe a kategóriába illeszthető művet választott, ezúttal Lauren Weisberger 27 nyelvre lefordított bestsellere alapján forgatta le Az ördög Pradát viselt. A film első pillantásra a Fashion Tv-mondanivalóját képviseli: a divat világa maga a csillogás, de mögötte vér, veríték és sok eltorzult életút áll. Azért közelebbről is megpillantottuk, hátha egyéb aranyigazságokat is bevontak az adaptálásba.

Jimmy Choosban

Egy stylist például a szerző és rendező szócsöveként elmondja a kezdő divatújságírónak (főszerepben Anne Hathaway), hogy a divat valójában a magas művészet megjelenése az utca emberei közt (a szakkönyvekben ezt többnyire a csörgedezési elmélethez szokták kapcsolni). Ezzel utalhat arra is, hogy tévedés azt hinni, hogy a mindenkori trendet valójában a divattervezők határozzák meg, a piramis csúcsán a szakmagazinok főszerkesztői - jelen esetben az egyedüli csúcsfogyasztó: a Runway magazin vezetője - állnak tűsarkú Jimmy Choos cipőben. A Meryl Streep alakította hiénaasszony példájából még azt a tanulságot is levonja, hogy ha megy a szekér, a magánéleted romokban, és ha szerelmi bánatod van, akkor már nincs messze egy zsíros előléptetés.

Az élet nagy ismerőjét egyébként Stanley Tucci alakítja: sejthetően ösztönösen, kockás zakója, piros pecsétgyűrűje és kellemetlen szemüvege felpróbálása után a tükör előtt rögtön meglátta a stylist-karakter lényegét anélkül, hogy nevetségessé tette volna. Meryl Streep hasonlóan ráérzett a divatipar mindenható asszonyának kettősségére (egyszerre ijesztő és komikus). Mindkettejük alakítása olyan természetesen laza, hogy felőlük akár egy remek szatírát is láthattunk volna.

Minimál vs. Pecsa

De a történet maga a nagyvárosban szerencsét próbáló vidéki lányról szól, és csak annyiban tér el a Showgirls című Eszterhas-filmtől, hogy itt dugás helyett öltözni és kávét főzni kell a sikerhez. Ez valamiért hálásabb téma: az IMDb-n 7 fölött pontozták, míg a Showgirls 3,8-at kapott, az ezelapján készült Sakáltanya pedig 5 valamennyit. Pedig az Ördög Pradát visel már az elején elkanyarodott a szatíra felől a ripacsmű irányába. Az XL-es nagymamaszoknyás lány - aki még a haját sem ritkítja - rövid meghasonlás után bekerül a felszínes, modellalkatú divatgyárosok mátrixába, ahol Giselle Bundchen is jól sminkelt, bennfentes összeesküvő. Mihelyt kimenti a raktárból a Chanel, Donna Karan és Galliano-kreációkat, hogy abban dolgozzon, végleg elveszti rálátását a hétköznapokra, és olyan emberfeletti teljesítményekre vállalkozik, hogy például megszerezze a Harry Potter még meg nem jelent következő részének kéziratát.

De térjünk át arra, amit tényleg kidolgoztak: a belső építészek túl erősen törekedtek a kontrasztokra. A hiénanő irodájának minimalista stílusa, monokróm és üveg berendezéseivel szemben az asszisztensének lelakott nappalijába mintha a Pecsa bolhapiacáról szereztek volna lakberendezési cikkeket. Az aszisztensént debütáló wannabe újságíró pedig a rendezőhöz hasonlóan semmit nem tud a divatújságírás szakmájáról, mert az újságkészítés folyamata a bő másfél óra alatt még egy vágóképben sem jelenik meg, ezzel erősítik azt a képzetet, hogy a divatlapokban elég kitölteni két fotó között némi üres helyet. Hőseink egyébként jófajta pezsgőt isznak a partikon, ahol önző és beképzelt divattervezők dicsértetik a saját kollekcióikat, és mellékszerepben feltűnik egy harmadik generációs mobiltelefon is.

Alapozás közben

Az imponáló képeken kívül a tényleges drámára, vagy mondanivalóra vágyó nézőknek kiegészítésképp érdemes a már említett Fashion Tv-t is követniük, ahol egy sminkes az alapozás közben tanítja a modelleket arról, hogyan őrizzék meg a méltóságukat ebben a kísértésteli világban.