Chanel neve ma legalább annyira közismert, mint az a néhány brand, mely jó pár évtizede stabilan uralja a divatvilágot. Betéve tudjuk a decens kosztümjeit, a fekete-fehér-kombinációt, meg azt a híres ötös számú parfümöt is, melyet Marilyn Monroe viselt korai fotózásai során ruha helyett. Még talán a fekete ruhás-gyöngysort viselő, hihetetlenül gebe, keskeny szájú nő képét is magunk elé idézzük, ha a nevét halljuk. A Chanel-ház szülőanyjáról azonban kevesen tudják azt, amit Anne Fontaine nagyjátékfilmjében elmesél róla.
Énekesnő, varrónő, kitartott nő
Az eredeti címadás - Coco avant Chanel, azaz Coco Chanel előtt, vagyis Coco, mielőtt Chanellé vált volna - elárulja a szerzői szándékot. Az Edmonde Charles-Roux regényéből Anne és Camille Fontaine által írt forgatókönyv valóban Chanel pályájának előzményeire, fiatal éveire koncentrál.
Az árván maradt kislány, aki a varieték kiábrándító világában próbálja megtalálni szerencséjét énekes-táncosként, igazi rebellis személyiség - ám ekkor még távol van attól a világtól, melyben újraértelmezi majd a nőiség fogalmát, s újra feltalálja a huszadik századi nőt. Sőt, távol van akkor is, amikor szürke varrónőként tűzögeti fel a madame-ok ruháját, mert ekkor még színészi karrierre vágyik. Ambíciója mégsem viszi messzire, egy Étienne Balsan nevű úriember veszi szárnyai alá s fogadja be birtokára, ahol félreérthetetlen viszonyt kezd vele: övé a virágos szoba, a tágas fürdőkád s a kényelmes lét - cserébe a férfi bármikor hívatlanul belép az ajtaján, s bemászhat az ágyába.
A diszkréten működő viszony azonban hosszú távon nem Cocónak való, mint ahogy úgy tűnik, egy kiegyensúlyozott párkapcsolat sem. A szerelem azonban hamarosan megjelenik az életében: a nőből egyszerre erős vágyat s ellenszenvet kiváltó Arthur "Boy" Capel személyében. És Coco még mindig borzasztó messze van Chaneltől, selyempizsamában flangál napközben az úri házban igazi semmittevőként, ám közben látszik, hogy nem találja a helyét. Ez a nyugtalanság - na meg a férfiingek és férfikalapok, melyekbe sokkal szerelmesebb, mint a gyöngydíszes ruhákba - mozdítja majd ki az ingerszegény közegből, s indítja el végső pályáján.
Hiányos életrajz
A Coco Chanel tehát szándékosan nem a szokásos hollywoodi típusú karriertörténet dramaturgiai sablonjai szerint építkezik: egy pillanatig sem állítja, hogy hősnőnk születésétől kezdve ellenállhatatlan vágyat érzett volna az alkotásra, vagy hogy mágnesként vonzotta volna a divat világa. Sokkal inkább az önállósodási vágy s a szükségszerűség sodorja Chanelt chanelsége felé. A hangsúly a modern nőn van inkább: az öntudatra ébredő, rabszolgaságból kitörő személyiség jelenik meg itt - ám ez a dimenzió is árnyaltan ábrázolódik, nem tisztán az elnyomásból gyűlölettel kimászó lázadóról van szó, mint ahogy pártfogója sem deklaráltan negatív figura.
Audrey Tatou lenyűgöző, nem előszörre. És nem elég, hogy szép, meg hogy lóg a cigaretta a szájából, hiszen azt gondolhatnánk, Chanelt könnyű megformálni, annyira eredeti karakter volt már csak a külsőségekben is. Épp ezért nehéz életet lehelni belé - s Tatou-nak sikerült.
Kinek ajánljuk?
- Mindenkinek, aki kedveli az eredeti életrajzi filmeket.
Kinek nem?
- Akik csillogó karriertörténetre kíváncsiak.
8/10
