Újabb képregényhős a láthatáron, ezúttal azonban a kevésbé ismert világmegmentők közül.
John Constantine furcsa szerzet. Az élők birodalmába kiránduló pokolbéli teremtmények esküdt ellensége, aki különleges képessége révén felismeri a tilosban járó gonoszokat, és mindent megtesz, hogy visszakergesse őket a pokol legmélyebb bugyraiba. Costantine hősies viselkedésének azonban önző okai vannak: a furcsa mesterséget űző magányos harcos azt reméli, hogy minden egyes démon legyőzésével közelebb jut a megváltáshoz, ami az ő esetében nem az evilági, hanem a háborítatlan túlvilági élet lehetőségét jelenti.
John Constantine a Hellblazer című képregény lapjairól került át a mozivászonra. Az efféle feldolgozások, különösen a képregények esetében, többször vezetnek kudarchoz, mint dicsőséghez, a legtöbbször ugyanis egyszerűen lehetetlen celluloidba foglalni a képregényrajzolók által aprólékos munkával kidolgozott fantasztikus karaktereket és helyszíneket. A Constantine-nál láthattunk már sikerültebb próbálkozásokat is (lásd X-Men, Spiderman), de meg kell hagyni, filmeseink becsületes munkát végeztek, s erőfeszítéseiknek köszönhetően egy kellőképpen sötét és fenyegető világ született. Nemcsak a pokol digitális trükkökkel megfestett képei ijesztőek, de a fenti, élők lakta világot is többnyire nyomasztó sötétség borítja. Constantine jól ismeri a két világ közti átjárókat, s tisztában van az erőviszonyokkal is. Az ősi játékszabályok szerint minden egyes emberi lélekért az Isten és a Sátán vív meg egymással, a törvények azonban változóban vannak, a Sátán fia ugyanis apja trónjára tör, ami minden eddiginél nagyobb veszélybe sodorja az élőket.
A Constantine készítői jó érzékkel vegyítik a cinikus hekusokat felvonultató kemény krimik jellegzetességeit és a túlvilági erőkkel foglalkozó horrorok külsőségeit, mintha csak a Hetedik, Az ördögűző és az Ítéletnap szórakoztató hibridjét látnánk némi humorral fűszerezve. Kellemes meglepetések érhetik a nézőt a színészi fronton is. Keanu Reeves persze még messze van attól, hogy valódi színésznek tűnjön, Batman-ből és Humprey Bogart-ból összegyúrt figurája azonban elég szórakoztató ahhoz, hogy vele tartsunk másfélórás pokoljárása során. Nincs mit felrónunk a Constantine-nal szövetkező rendőrnőt játszó Rachel Weisz-nak sem, a legnagyobb attrakció azonban a Fargóból ismert Peter Stormare nevéhez fűződik. A Sátán szerepében Stormare olyan kabarészerű magánszámot produkál, amivel bátran csatlakozhatna bármelyik országjáró haknibrigádhoz.
