Nem állítom, hogy Woody Allen összes filmjét láttam, de azt igen, hogy eddigi tapasztalataim azt bizonyítják, hogy az idősödő mozizseni nem igazán tud mellényúlni. Legújabb filmjében újra előveszi jól bejáratott eszköztárát, hogy egy mosolyfakasztó családi drámát vigyen színre játszi könnyedséggel és parádés szereposztással.
A különböző okokból bekövetkező válás témáját számos film dolgozta már fel, ennyire könnyed hangvétellel azonban valószínűleg még egyetlenegy sem. A generációkon át sikertelennek bizonyuló házasságok tragédiája adja ugyanis a Férfit látok álmaidban magvát, mely sok apró résztörténeten keresztül mesél a mindenkori újrakezdés levegőben lógó lehetőségéről.
Alfie Shebritch (Sir Anthony Hopkins) megunja öregedésbe beletörődő feleségét, ezért elvesz egy nála jóval fiatalabb, színészi álmokat dédelgető prostituáltat, akitől új gyermeket remél elhunyt fia pótlására. Egykori felesége, Helena (Gemma Jones) jósnőhöz jár, hogy enyhítse férje elvesztésével járó fájdalmát, sőt idővel találkozgatni kezd egy okkult könyveket árusító férfivel, akinek felesége nemrég hunyt el.
Minderről be is számol lányának (Naomi Watts) és vejének (Josh Brolin), akik közül előbbi még csak-csak, utóbbi azonban nagyon nehezen tolerálja az idős hölgy naiv fecsegését. Nem csak miatta van azonban rendszeres zűr a fiatal házaspár életében, hanem a munka-, pénz- és gyermekáldás hiánya miatt is, arról nem is beszélve, hogy mindkettejük életében felbukkan egy-egy új, igazi szerelemmel és boldogabb jövővel kecsegtető kapcsolat.
A rendező, noha a világ egyik legtermészetesebb dolgaként mesél a válásról, megmutatja a dolgok fonákját is a szétpukkant reménylufik és hiába kajtatott boldogságok képeiben. Teszi mindezt a rá annyira jellemző szarkasztikus humorral, ám vigyázva arra, hogy semmiképpen ne ítélkezzen hősei felett. A végkicsengés is ezt bizonyítja, mely szerint nem feltétlenül azok találnak boldogságra, akik megérdemelnék, és maradnak hoppon azok, akiknek őszintén szurkoltunk.
A szerelem már csak ilyen – állítja Woody – rejtélyes és kiszámíthatatlan. Én pedig azt állítom, hogy a rendezőnek is van valami titka, amit valószínűleg csak épp aktuális stábtagjaival – melyek sora esetünkben két hazánkfiával, Zsigmond Vilmossal és Pásztor Beával is kiegészült – oszt meg időről időre. Akárhogy is, az mindenesetre biztos, hogy a 75 éves zseni remekül ért a közönség megszólításához, legyen az saját korosztályabeli, vagy tejfölösszájú tinédzser.
