A filmet megnézve azon tanakodtam, hogy vajon mi kell egy jó horrorhoz? A kérdésre válaszolva valószínűleg minden mozijáró lelkes felsorolásba kezdene: ódon ház, erdő, vihar, titokzatos múlt, misztikus történet, ártatlan gyermek? Mindezt a film készítői is összeszedték, ám darabjuk sajnos nem lett izgalmasabb az iménti felsorolásnál. Pedig minden ígéretesnek tűnt a plakát megpillantásakor: amerikai-spanyol koprodukció, hollywoodi terheltségtől mentesnek tűnő európai alkotógárda, kiváló színészek?
A Rua család az Egyesült Államokból visszatelepül a családfő szülőföldjére, Spanyolországba. Egy nagyváros közelében álló hatalmas régi házba költöznek. Indul az új élet - illetve csak indulna, mert egyedül az anya (Lena Olin) igyekszik alkalmazkodni az új körülményekhez. A többiek nem találják helyüket a házban. Az apának (Iain Glen) kiújul az agydaganata, amely őrülettel átitatott agresszív cselekedetekre készteti, a kisfiúnak (Stephan Enquist) furcsa látomásai támadnak, az Amerikába visszavágyó tinilány (Anna Paquin) nem találja helyét, s egyre jobban aggasztja széteső családja. Sorra titokzatos események történnek a házban. Egyetlen biztos pont a család életében a városban élő nagyapa (Giancarlo Giannini). A tinilány barátjával nyomozásba kezd. Hamarosan kiderül, hogy házukat egykor titokzatos szeánszhoz építették, amelynek során a Sötétség életre keltéséhez gyermekeket öltek meg. Az egyik azonban megszökött, s nem sikerült a mágia. Az eseményeket a nagyapa irányítja, s a közelgő teliholdig újabb gyermek vérét kell kiontani...
A történet sok ismert horrornak megfeleltethető, ám mégsem a már emlegetett (és jól ismert) toposzok teszik nézhetetlenné, hanem az ostoba kivitelezés. Az alkotók talán valamiféle míves "európai" horrort akartak csinálni? A hol finomkodó, hol ehhez képest érthetetlenül naturalista ábrázolásmód zavarba hozza a nézőt. A látvány és a lélektani hatás lecsúszik egymásról, s ebből bosszantó tétovaság kerekedik.
Mindezen szeretett színészeink sem tudtak segíteni. Az érzékeny játékáról ismert Lena Olin feszeng az anya szerepében, a lányát játszó Anna Paquin bambácskán téblábol a tinihorroros karakterben, Giancarlo Giannini pedig sehogy sem tud ördögien megátalkodott lenni. Néha már arra gyanakodtam, hogy az alkotók átvernek, s paródiáról van szó - ám sajnos nem.
A Darkness - A rettegés háza jól bevált kliséket bárgyú történetben felvonultató, felejthető, erőltetett darab, amelyből még a bölcs esztéták által sokszor emlegetett egészséges borzongás is hiányzik. Ez a film legfeljebb elrémiszt: elvarratlan szálaival és sután különös befejezésével második részt sejtet.
