A kövér, ám omnipotens rendőrtisztviselő figurája nyilván Jules Maigret-vel volt eredetileg azonos. De a mitológiáknak is meglehet az egészséges rangkórságuk, s a világ is eszelősen rohan. Így Maigret, akár mint személy, akár mint áruvédjegy, már elment közülünk - hovatovább az sem lehetetlen, hogy kiköpött úgy távozott, mint a híres francia színész, Gérard Depardieu vizsgált filmünk fináléjából. A kikötő kockakövein páros mérkőzést vívnak az éjszaka fényei a csapadékok csapatai ellen. Sárga lámpák fénye kel birokra a kicsapódó párák csillogásával, a víz felől halszagot sodor a szél, s nem fogják elhinni, a távozó Gérard (csak a hátát látjuk: a film elég széles vásznú) útjába egy akkordeonon (appardon: accordéon) muzsikáló koldus akad, a nagy ember odalök egy papírpénzt (többet, mint ami jár - feltehetően), s végképp elnyelik őt a mik is? Nem lennék meglepve, ha a ködös utak...
De nem csak Maigret-nek nincs neve már, a Calvadost se hívják már semminek, hisz a Depardieu játszta Mat is iszik, de csak ledönt egy felest, sehova nincs az már felírva, hogy mit. Míg Maigret, noha erős volt, és ha kellett, birokra is kelt a gonosszal, de a pofozkodás mégis inkább Lucas reszortjának tetszett, Mat úgy lelő, ha egy pillanatra félrenézel, hogy azt sem mondod, fapapucs. Ha meg ő néz félre, akkor a társa puffant beléd...
Nincsenek igazi hasonlóságok, a mitológiai alak ugyan francia, de az üzemanyag amerikai: a kiégett, piás, kívül-belül elhanyagolt zsaru, aki körül elképesztő számban zsezsegnek a nők, a chandleri, sokkal inkább a poszt-chandleri, de legfőként a képregényes mezőkről érkezett vendégjátékra valahová a Nyugat-Európába téglánként átköltöztetett Gotham Citybe. Mindazonáltal ilyen szűk keretek közül sem lenne elképzelhetetlen mutatvány a szórakoztatás, de zsebkendőre néptánccsoportot kényszeríteni itt kontraproduktív kezdeményezés. Minek sok szereplőt mozgató, keresetten bonyás sztorit keríteni az összes jelenetből szinte kihagyhatatlan központi figura köré, ha egyéb közlendőnk nincs, mint az a már kis híján bizonyított állítás, miszerint Gérard Depardieu-nek jól áll ez a zsarus zsáner. A majdnem bizonyított alatt azt értjük, hogy ezt eljátszották már minden francia férfisztárral (még a komikusok egy részével is). Illetve azt, hogy nevezett Jean Valjeantól Vidocqig többször is leltár szerint végigment a francúz mitológián. Állítólag következő szerepében Delacroix emlékezetes nőalakját hozza.
Ilyenformán a Diamant 13 nem csupán fárasztó, de kifejezetten ciki is.
