Digitális mutánsballada

Valamikor a közeli jövőben. Az egyre szaporodó számú mutánsok problémája rátelepszik a világra, mert az emberek közül sokan félnek tőlük. Veszélyesnek tartja őket az emberiség számára Robert Kelly, az USA egyik szenátora is, aki mutánsok fő ellensége. De kik is ők?

Különleges, genetikai mutációval született emberek, kik rendkívüli képességei a kamaszkor közepén jelentkeznek először. Önszerveződő közösségük két, egymással rivalizáló öreg mutáns köré szerveződik: Charles Xaviér professzor, aki fantasztikus erősségű telepatikus képességekkel rendelkezik és Magneto, aki pedig hihetetlen elektromágneses erővel bír. Mindketten másképpen gondolkodnak "fajtájuk" sorsáról, noha hajdan barátok voltak. Xaviér iskolát nyit a mutánscsemetéknek, hogy bánni tudjanak képességeikkel, s megszervezi az X-Men csapatot, a szuperhősök brigádját. Magneto pedig háborúra készül fajtája védelmében, létrehozva a Mutáns Testvériség szervezetét... S persze mindenkinek megvannak a maga spéci mutánssegédei: a lézerszemű Küklopsz, az ugribugri Béka, s még sorolhatnám. Az ellentétes érdekek pedig összecsapnak, s lőn mutánsballada.

A film az X-Men című képregény alapján készült, mellyel a hazai olvasó is találkozhatott már az újságos standokon. Igazi képregény, igazi képregényhősökkel. A film azonban - szerencsés módon - kilép ennek árnyékából. Az alkotók nem képregény-átiratot, hanem filmet csináltak. Ami talán az eddigi legjobb effajta feldolgozás. Batman suta öreg bakkecske az X-Men hőseihez képest. Az X-Men igazi film, igazi filmhősökkel. Ez pedig a mindenféle szuper-produkciós körülményeken túl a film rendezőjének Bryan Singernek köszönhető. Ő pedig okozott már néhány kellemes (vagy néha kellemetlen?) pillanatot a mozizóknak Közönséges bűnözők című filmjével. Singer az X-Mennel is mesterit alkotott: szuperhősei nem automaták, a történetet nem egyirányú végzet irányítja, s a látvány nem egy tizenöt másodperces trükk erejéig lenyűgöző. A szereplőválogatás is tízpontosra sikeredett: A Xaviért alakító Patrick Stewart a Star Trek Picard kapitányaként-, a Magneto szerepében feltűnő Ian McKellen pedig a nemrégiben készült III. Richárd filmből ismerős. Az egyik mellék-mutáns (Vadóc) pedig nem más, mint Anna Paquin, ki a Zongoralecke mellékszereplőjeként kapott Oscar-díjat. A többieket tessék megnézni a moziban.

Azt pedig felejtsük el, hogy a képregényt 1963-ban a rasszizmus és a tolerancia kérdéseinek bemutatására (!) alkották. Az X-Men kalandfilm. Jóképű főhőssel, szerelemmel, cselszövéssel és barátsággal. Csak éppen mindezek mutánsokkal történnek, egy zakkant világban. De valahol a mutáns is ember.