Bűn és bűnhődés az amerikai középiskolában, zsenialitás és őrület a matek óra szüneteiben. Az Egyedülálló nő megosztaná című film rendezője ezúttal Sandra Bullock főszereplésével forgatott tinihorrorba oltott thrillert.
A hollywoodi filmszínésznőkön a szemkörnyéki ráncok szaporodásával párhuzamosan jelentkeznek az orvosi műszóval "a francba a végén még beskatulyáznak, aztán meg majd jól elfelejtenek" szindróma tünetei. Az a filmcsillag, akit megtámad ez a szörnyű kór, hátat fordít a jól bevált romantikus vígjátékoknak, limonádé drámáknak, és azontúl csak sötét tónusú művészfilmekben, illetve nagy botrányt kavaró pornóregények filmadaptációiban tűnik fel. Sandra Bullockon is elhatalmasodtak lassan a betegség tünetei, pár éve ugyan még megelégedett azzal, hogy kisfilmmel jelentkezett az amerikai alternatív filmipar seregszemléjén, a Sundance fesztiválon, de a negyvenfelé száguldva már radikálisabb lépésre szánta el magát: elvállalta egy pszichothiller lelki beteg nyomozónőjének szerepét.
A Kísérleti gyilkosság forgatókönyve nagyon tetszhetett Bullock kisasszonynak, hiszen jelentős összeget invesztált a forgatásba. A nagy kitörés azonban mégsem sikerült, talán mert az alkotók igyekezete ellenére a végeredmény egy kicsit átlagos, sőt egyenesen lapos lett. Amolyan amerikai Bűn és bűnhődés szeretne lenni a film, persze a kilencvenes évek óta töretlen sikernek örvendő tinihorror műfaji keretein belül, hogy az üres filozofálgatás ne nagyon feküdje meg a pattogatott kukoricát majszoló átlag amerikai kényes gyomrát.
Porfirijt ebben a verzióban Cassie Mayweathernek hívják, és kicsivel nagyobb mellbősége és lényegesen több magánéleti gondja van, mint az eredeti változat vizsgálóbírójának. Éppen új társát próbálja meg bevezetni a gyilkossági nyomozás rejtelmeibe, amikor szembe kerül két unatkozó középiskolással, akik tehetségüket a tökéletes gyilkosság végrehajtásával akarják megcsillogtatni. Persze szóba kerül a szabadság és a bűn viszonya is, de a forgatókönyvíró valószínűleg csak a 101 híres regényből ismeri Dosztojevszkij művét, mivel teljesen félreértelmezte a könyv erkölcsi, filozófiai és lélektani fejtegetéseit.
A szereplők, Ben Chaplin, Ryan Gosling, Michal Pitts és persze Sandra Bullock is átlagon felüli színészi teljesítményt nyújtanak, de sajnos még ez sem tudja elterelni a figyelmet a film ötlettelenségéről, és azokról a klisévé kopott dramaturgiai megoldásokról, amiket már láthattunk a Hetedikben, a Sikolyban vagy éppen a Dermesztő szenvedélyekben.
Kis kriminálstatisztika
A Kísérleti gyilkosság tehát művészi érték tekintetében legfeljebb egy jobban sikerült gipsz kertitörpével veheti fel a versenyt, ráadásul a történet logikájával és a film hitelességével is komoly gondok vannak. Egyrészt a gyilkossággal zsenialitásukat fitogtatni akaró tinédzsereket az író annak ellenére lángelméknek állítja be, hogy különböző álnyomokkal ők maguk vezetik el a rendőrséget a középiskolához, tehát közvetlen környezetükhöz, és ilyen ordas nagy hibát még egy retardált, kezdő sorozatgyilkos sem követne el. Másrészt a tökéletes bűntény hollywoodi mítosza úgy baromság, ahogy van, sajnos egy gyilkosságot sokkal könnyebb megúszni, mint ahogy azt az erősen rendőrpárti krimik megpróbálják elhitetni velünk.
Az FBI statisztikái szerint 2000-ben 15517 embert öltek meg az Egyesült Államokban, míg a hivatalos szervek 8709 letartóztatást foganatosítottak emberölés alapos gyanúja miatt. A gyilkosságok felderítési arányát természetesen módosítják a naptári éven átnyúló nyomozások, illetve a többszörös gyilkosok, de ez a mutató még így sem haladja meg a 65 százalékot. Ugyanez a szám Magyarországon kicsivel jobb, a kilencvenes években végig 80 százalék felett volt, ami annak köszönhető, hogy nálunk szinte ismeretlen jelenség a sorozatgyilkosság, az ámokfutás, és a szervezett alvilág sem használ olyan agresszív eszközöket, mint a tengerentúlon.
A gyilkosságok többsége családon belül, és nagyrészt hirtelen felindulásból történik, ezért a felderítési mutatók lényegesen rosszabbak abban az esetben, ha a gyilkosnak csak közvetett motivációi vannak, vagy törődik a nyomok eltüntetésével. A tökéletes gyilkosság után áhítozó gimnazistáknak tehát a való életben sajnos nem lenne nehéz dolguk, és nagy valószínűséggel sikeres érettségi vizsgát tehetnének, miközben a szomorú tekintetű nyomozónő egy újabb lezáratlan ügy aktáját küldhetné le az irattárba.
