Popeye a világ egyik legnépszerűbb képregény- és rajzfilmfigurája, és övé az amerikai lapokban legrégebb óta futó stripsorozat. Összeszedtünk néhány érdekességet a figura születéséről, és karrierjének kezdeti időszakáról.
Először csupán mellékszereplő volt
Már tíz éve futott Elzie Crisler Segar Thimble Theatre című stripsorozata Olive, és barátja Harold Hamgravy kalandjai, amikor a páros egy hajóútja során 1929. január 17-én felbukkant Popeye, a tengerész. A sorozat cseppet sem volt népszerű: a King Features Syndicate, ami a stripekkel látta el az amerikai lapokat mindössze egy tucatnyi újságnak tudta eladni, ám Popeye feltűnésével hamar megszerették az olvasók.
A félszemű tengerész időnként vissza-visszatért, majd eltűnt a történetből, de az olvasók követelték, hogy kerüljön vissza. Így is lett, majd a Thimble Theatre megszűnt, illetve átalakult: a Thimble Theatre Starring Popeye című stripekben Harold Hamgravy ment a levesbe, és a partvisnyéltestű Olive már Popeye oldalán csüngött. Holott kezdetben nem volt valami rózsás a viszonyuk: az említett hajóúton Popeye amiatt morgott, hogy a nők egy hajón csak balszerencsét hoznak, Olive pedig egyszerűen csak tuskónak tartotta a tengerészt, és nem is szeretett a közelében lenni.
A két főszereplőt valódi emberekről mintázták
Segar szomszédságában lakott egy Frank Rocky Fiegala nevű félszemű fickó, aki pipázott és szeretett verekedni. Amikor meghalt, sírkövére felvésték, hogy "Popeye ihletője". A valódi Olive Oyl egy másik szomszéd volt: a magas és nagyon vékony Dora Paskel kontyba kötve viselte a haját, ahogy aztán képregénybeli mása is.
Kezdetben nem is evett spenótot
A Thimble Theatre képsorain Popeye csak annyira volt erős, amennyire egy vaskos alkarú tengerész csak lehet, nyoma sem volt a spenót iránti szeretetének, azt csak 1929-től kezdte magába dönteni. Helyette azonban ott volt Bernice, a különleges képességekkel felruházott csirke, aki, ha megdörzsölték a tollait, szerencsét hozott: Popeye így élte túl, amikor tizenhatszor rálőttek.
A spenót a gyerekek kedvence lett
Popeye a spenóttól lesz nagyon erős – ez egy évtizedeken át tényként kezelt tévedésnek köszönhető. 1870-ben Erich von Wolf német vegyész számos zöldség vastartalmát megvizsgálta, köztük a spenótét, ám a jegyzetfüzetébe tévesen írta fel a számokat, így egészen 1937-ig úgy hitték, hogy 100 gramm spenótban 35 milligramm vas található, pedig von Wolf egyszerűen csak elfelejtette odafirkantani a két számjegy közé a tizedesvesszőt. A spenót így afféle szuperegészséges étel lett, és a kiadó javasolta Segernek, hogy Popeye azt egye, vélt különlegesen áldásos élettani hatásai miatt.
A tengerész közkedveltségének köszönhetően a nagy gazdasági világválság idején az amerikai spenótkereslet harmadát a képregénynek köszönhette. Mindenki spenótot akart enni, különösen a gyerekek, dobogós helyen állt a kedvenc ételeik között a pulyka és a fagylalt mellett. Végeredményben Popeye vette rá a gyerekeket, méghozzá elég könnyen, hogy egészségesebben étkezzenek.
Popeye, a rajzfilmsztár
1933-ban mutatták be az első Popeye-rajzfilmet, a Betty Boop sorozat részeként, noha a csípőriszáló, kacér kisasszony csak epizodista a történetben. Mai szemmel nézve sokkoló az egyik képsor: egy vidámparki mulatság abból áll, hogy egy lukon kikandikáló, fekete fickó fejére kell labdával célbadobni.
Szenzáció lett abból, hogy Popeye a vászonra költözött, és második, I Yam what I yam című rajzfilmjével elindult a saját sorozata, ezzel még a korábbinál is népszerűbbé vált. A gyártó Fleischer Studios épp jókor indította el, ugyanis a következő évtől kezdve a Hays-kódex elég alaposan cenzúrázta a filmeket, már-már szürreális szigorúsággal szabályozta, miket nem lehet mozgóképen ábrázolni. Az erősen szexuális töltetű Betty Boop-rajzfilmeket ez a szabályozás olyannyira gúzsba kötötte, hogy a színvonaluk látványosan megzuhant, így Popeye hamar a stúdió zászlóshajójává vált. Segar nem élvezhette sokáig karakterei óriási sikerét, ugyanis 1938-ban, mindössze 43 évesen meghalt.
