A rég várt Gyűrűk Ura film nem okoz csalódást. Életszerű orkok üldözik az életszerű hobbitokat, túlvilági tájakon. A néző boldog és Tolkien sem forog a sírjában.

Hagyjuk a tiszteletköröket, a Gyűrűk Urával kapcsolatban megengedhető, hogy rögtön a lényegre térjünk. Sikerült -e a három kötetbe foglalt, szövevényes történet filmes adaptációja? A válasz: hibátlanul. És meglepő módon.

Meglepő, hiszen már-már törvényként emlegetjük, hogy a jó könyvek filmváltozata mindig gyengébb a nyomtatott eredetinél. A fantasy másik klasszikusa, a Dűne, néhány megfilmesítési kísérlet után is csak könyvben élvezhető a maga teljességében. Egy irodalmi mű filmes leképezése ugyanis még akkor is nehéz feladat, ha az ismert világ keretei közt játszódik. A fantasy esetében a sztori mellett azonban még az író által teremtett univerzum felvázolásával is el kell bíbelődni, persze úgy, hogy az végül ne menjen a cselekmény rovására.

A Gyűrűk Ura rajongók idegeit így természetesen az borzolta leginkább, hogy miként lehet Középfölde több, mint aprólékosan kidolgozott világát átültetni filmre. Tolkien ugyanis -tudós ember lévén- nem egyszerűen fantasy-t írt. Az olvasó a sztori mentén egy, szinte reális világba léphet be. A szereplők családfái, az uralkodóházak szövevényes rendszere épp olyan kidolgozott a könyvben, mint a történelmi háttér (évszámokkal), vagy éppen az egyes teremtmények, népek időszámítása. A különböző nyelvek és írásbeliségük pedig már-már perverz alapossággal került bemutatásra.

Talán éppen ez az alaposság segített a film elkészítésében. Tolkien leírásai ugyanis olyan cizelláltak, hogy a rendező kezébe adják a megjelenítés módját. Ahogy Jackson nyilatkozta: "Ha felmerült a hogyan tovább kérdése, csak le kellett hunynom a szemem és elképzelni a szereplőket, ahogy bármelyik olvasó pergeti csukott szemei mögött a maga saját filmjét.

Semmit nem ért volna azonban az alkotók összeszorított szemmel átélt azonosulása, ha a fantázia teremtette szereplőket blue-boksz technikával, avagy marionettfigurák segítségével szerették volna életre kelteni. Az emberiségnek Középfölde 1954-es megszületésétől számítva fél évszázadra volt szüksége, hogy kifejlessze a fantáziavilág megjelenítéséhez szükséges digitális technikát. Műszaki fejlődésünk -e ponton úgy tűnik-, mégsem volt felesleges időpocsékolás: a több ezer ork részvételével zajló csatajelenetek, a varázslók mágiája, Mória bányái megdöbbentően életszerűek a vásznon. Ha Koltay Gábor rendezőnk ilyen technikai arzenálhoz jutott volna, harmadik vonalbeli történelmi filmek helyett biztos néhány B szériásat is sikerül készítenie. Mert hát, a trükkök, átgondolt történet nélkül, csak öncélú bravúrok.

A Gyűrűk Ura alkotói szerencsére nagy hangsúlyt fektettek a cselekmény kidolgozására is. A forgatókönyv az eredeti szellemiséghez hűen vezeti be a nézőt a fantázia világába. Bár néhány jelenet és helyszín kimaradt a filmből (az idegesítően kedélyes Bombadil Toma, vagy a félelmetes Sírbuckák), a történet egésze nem sérült. Sőt, a forgatókönyvírók mellőzték a gyöngyöző szökőkutak gyöngyözésének, a drágakőként csillogó paloták csillogásának és a jó hősök végtelen jóságának tolkieni részletességű bemutatását, ezáltal téve élvezhetően dinamikussá munkájukat.

A könyv és film közti legfontosabb különbség azonban a hősök plasztikusságában mutatkozik meg. Míg a regényben a jók minden helyzetben jók maradnak, a vásznon Sauron gyűrűje a legártatlanabbakból is képes kihozni a sátáni vonásokat. Még Galadriel, a tünde királynő is féktelen bestiává változik egy pillanatra, noha ő igazán híján van minden sötét gondolatnak: a gonosz erő pozitív tulajdonságait erősítette arra a fokra, ahonnan az saját ellentétébe fordul át.
Bár a film cselekménye is a mese klasszikus szabályai szerint bonyolódik, a jó és a rossz közti átjárhatóság előtérbe helyezésével az eredeti történet újabb, izgalmas dimenziót kap. Már most biztosan állíthatjuk, hogy egyedülálló alkotás kerekedett ki Jackson rendező kezei alól. Olyan film, amelyik nem rombolja le az olvasóban kialakult Középfölde képet, de maradéktalanul kielégíti azokat is, akik még nem ütötték fel a regényt. Hiszen, ahogy az az első kiadás után elterjedt, a világ kétféle emberből áll: akik már olvasták a Gyűrűk Urát, és akik még csak ezután fogják.

Szülői figyelmeztetés: A film, néhány mellbevágó jelenete miatt, a legfiatalabb korosztály számára nem ajánlott.