Ha Lengyelországban járunk, a látni- és kipróbálnivalókhoz intravénásan hozzátartozik a helyiek konyhája. A legtöbb országról rengeteget elmondanak gasztronómiai tradíciói, így a lengyelekről is sokat mesélnek az általuk évszázadok óta készített fogások. A konyhamese pedig nagyon pozitív: a válságok, háborúk és megszállások nem szegényítették le véglegesen a tányérokat vagy tompították az ízeket, ahogy az emberek is mind széles mosollyal, kevés angollal, de nagyon gesztikulálva segítőkészek. Ha kifinomult, kimért és nagyon egzotikus ételekre vágyunk, akkor nem a lengyel konyha lesz a válasz; ellenben ha szeretnénk szívből jövően nagy adagokat, szaftos, gazgad, családias, régi receptekből és csuklóból jövő hagyományból készített ételeket enni, na meg hozzá lehúzni a helyiekkel egy zubrówkát, akkor imádni fogjuk a polski konyhát.

Miből főzzünk?
A lengyel szakácsművészet nem lesz a gourmet-ínyencek mekkája: konyhájukban mindennek az alapja a burgonya, amelyet sokféleképpen készítenek el. Emellett a lengyelek sok húst, halat, zöldséget és sűrű zöldségleveseket esznek és imádják a gombát. A régi lengyel konyha a különböző gabonafélékből készült ételekre (pl. pierogi, kásák), az erdő kínálta alapanyagokra (gombák, gyümölcsök, gyógyfüvek) épült, húsaikat tekintve pedig a dobogón a sertéshús, a különböző hurkák és kolbászok, az édesvízi halak és a vadhúsok állnak.

De kiemelkedő a lengyelek céklája és savanyúkáposztája is, ami az ínséges idők alatti tartósító eljárás révén alakult így - és aki kóstolt már lengyel savanyúkáposztát, az egy Hálistennek, hogy így alakult mondattal bólogat erre. Plusz rajonganak a smietanáért, amely a lengyelek tejfölje, és változatosan használják ételeikben.

Jellemző a receptjeikre, hogy a helyben megtalálható alapanyagokat határtalan kreativitással, és meglepő változatossággal tudják kombinálni, melyben a hagyomány nagyon jól kijön a modern hozzávalókkal. Ízeikben szláv, osztrák és zsidó behatást érezhetünk, de nem idegen az orosz sem, na meg a monarchia idejéből a mi konyhánk is inspirálta a lengyelek nagy fazekait.

De a lengyel gasztróról lehetetlen szólni, ha nem említjük meg italaikat: ugyebár együtt harcolunk és isszuk a bort velük, de ezen felül mézsört is érdemes, a rövidek közül pedig a fent említett zubrówkát, a lengyelek vodkáját bűn lenne kihagyni egy jó étkezéskor.

Kézművesek reformja és régi idők pirogja
Lengyelország nagyon-nagyon hasonló identitászavart szenvedett el a kommunizmus alatt mint mi: az egységesített és centralizált, olcsó, rossz minőségű alapanyagokkal, alacsony minőségben és alacsony elvárásokkal készített ételek. A rezsim bukását követő években az országot elárasztották a gyorséttermek és a gyenge minőségű pizzázók - de hála a jó égnek Lengyelország erősebbnek bizonyult. Ugyanolyan kézműves forradalom folyik a sajtkészítéstől a sörfőzésig a lengyeleknél mint nálunk és a sikere szintén a miénkhez hasonlít. Így a visszatérő hagyományos lengyel ételek, már újra elárasztották az ország éttermeit és vendéglőit, ahová a helyiek ugyanolyan szívesen beülnek a racionális zloty-összegekre árazott helyekre mint az odavetődő turisták.

Hogy milyen fogásokért is?
A lengyel konyhát nem lehet elképzelni leves nélkül, melyek közül a fűszeres lila, gyönyörű céklaleves (barszcz - borscs), a kovászból készült savanykás leves (żur na zakwasie), a húsleves (rosół), a gurál savanyúleves libából, savanyúkáposzta csíkokkal (kwaśnica) vagy a gombaleves (grzybowa) mind-mind nemzeti büszkeségnek számít. Ugyanennyire lengyel koszt a pierogi, ami a barátfüle-derelye-ravioli bermudában terem és elkészítésében tésztát jelent, mindenféle finomsággal töltve. A lengyel pierogi lehet édes vagy sós, de a két legjellemzőbb persze a krumplis és a káposztás – és a nemzet annyira szereti, hogy ősszel fesztivált is rendeznek a tiszteletére Krakkóban.

Az ország fiataljainak éjszakai mulatozós gyrosza a kemencében sült zapiekanki, ami egy óriási, félbevágott bagett alapú gombás melegszendvics, szárított hagyma, szalámi, csirkehús, sonka, pucok vagy oscypek (hegyi tradicionális füstölt juhsajt) feltétekkel. Kihagyhatatlan főétel még a bigos, amely  a lengyelek húsos káposztája; a székelykáposztára emlékeztető, savanyú fogás és a régi recept szerint készülő kasza gryczna ze skwarkami-t, azaz a hajdinakását szalonnával és hagymával is bűn lenne elszalasztani.

Plusz még kacsasültek, csülkök és rántott húsok garmadáját is megkívánhatjuk a helyi vendéglők étlapjairól, melyeket legtöbbször házi tormával és egyéb, erős vagy savanyú extrával tálalnak.

Mindenképpen próbáljuk ki ezen felül a kolbászokat, mint a kiała kiełbasa (májas kolbász), a kabanos, a wiejska kiełbasa vagy épp a kaszanka, amely a lengyel véreshurka.

Halas ételeik közül tradícionálisak és a legtöbb helyen rendelhetők a śledzie (sózott vagy ecetes hering) és a neccesebbnek tűnő galaretka z ryby (azaz halkocsonya) is.

Az édesszájúakat is jóllakatja a lengyel konyha: végtelen számú palacsintafélét készítenek, de híresen fogyókúrás akaratokat megtörő a fánkjuk is, a pączek és a faworki, a polonikumnak számító, húsvétkor és karácsonykor fogyasztott töltött lepény, a mazurka, a kalács, a tejkaramella, a puding vagy épp a legnépszerűbb sernik, azaz édes túrótorta.

Az alkohol szekcióról már beszéltünk: helyi vodkaféléket kötelező kipróbálni, mellé pedig semmiképp se rendeljünk import bort (a lengyel-magyar két jóbarát mondásban szerintünk a lengyelekkel közösen a mi borunkat ittuk), hanem próbáljuk ki a helyi ínycsiklandó sörféléket. Ha ódzkodnál tőle, akkor Picassót idéznénk: „Az elmúlt fél évszázad három legnagyszerűbb dolga a blues, a kubizmus és a lengyel vodka.”

Ha megkóstolnád a lengyel vendégszeretetet, akkor szerintünk tényleg utazz el Lengyelországba: Krakkó csodálatos város, millió látnivalóval, romantikus utcákkal, élő történelemmel és történelmet író éjszakákkal. De ha erre jelenleg nincs lehetőséged, akkor a budai oldalon látogass el a Gdansk könyvesbolt- és büfébe  egy kis lengyeles olvasgatásra és falatozgatásra.

Na zdrowie!