Tudom, hogy rengetegen vártátok már Johnny English visszatérését. Hiába tagadjátok. Ott a szemetekben az a jeu ne sais quoi – a mohó csillogás, amelyet éveken keresztül rejtegetni próbáltatok. Mert igenis, a magyar nézőnek kell ez az elálló fülő, gúvadt szemű, hellyel-közzel vicces Benny Hill-pótlék.
Benny Bean
Rowan Atkinson egykor Európa legígéretesebb komikusai közé tartozott. A Monthy Python utáni generációval jött fel, ott volt a Secret Policeman's Ball-on, és a Fekete Vipera gúnyáját is ő öltötte magára. Aztán egy nap az a rendkívül jövedelmező gondolata támadt, hogy letompítja kissé a munkásságára oly jellemző, rettenetesen fekete humort, és egy csetlő-botló átlagember bőrébe bújik, akinek kalandjaival az egyetemi tanár és a Való Világ törzsnézői is azonosulni tudnak. A Való Világ egyetemi tanár nézői meg aztán főleg.
Leszögezem, Mr. Bean jobb Benny Hillnél. A figura kalandjai kifundáltabbak, okosabbak, ám ettől függetlenül főleg slapstickre épülnek. Mr. Beantól Johnny English pedig max. annyiban különbözik, hogy összetett mondatokat is képes kinyögni.
Béna Bond
[img id=310765 instance=1 align=left img]A Johnny English – Újratöltve hősünket egy tibeti kolostorban találja, ahol egy félresikerült megbízás okozta traumából épül éppen fel (mikor utóbbira visszaemlékezik, a jobb szemhéja remegni kezd – a poén úgy ötödszörre, hatodszorra már unalmas, de azért még legalább ugyanennyiszer elsütik.) Az MI7 azonban visszahívja idióta szuperügynökét, hiszen szükségük van rá: nemzetközi bűnözők merényletet terveznek a kínai miniszterelnök ellen, és az összeesküvés felgöngyölítésére szerintük Johnny English a legalkalmasabb.
A filmnek vannak nagyon szimpatikus tulajdonságai. A jelenleg divatos büdösbunkó-amerikai komédiáktól szeretne különbözni (a büdösbunkó-amerikai komédiáknak van egy alfaja is, a büdösbunkókat kinevelő vígjátékok: a kakás-, pisis-, hányós poénokat szó szerint halomba rakó gyerekfilmek. Nem, NEM teszel jót a kölködnek, ha ilyenekre cipeled el. Az meg nem igaz, hogy "nincs más" – akkor rakd be a dvd-lejátszóba a Vukkot. Nem baj, ha tízezredszerre látja. A szarban fetrengésnél minden jobb.) A Johnny English 2 poénjai egyáltalán nem durvák, nem undorítóak: ebből a szempontból a film totális felüdülés az utóbbi évek végterméközönében. Sőt, a forgatókönyv bevet egy-két egészen szenzációsat is – a film egyes fordulatain teli torokból nevettem.
Drebin csókoltatja
Ám mindez gyötrően kevés ahhoz, hogy emlékezetes, vagy urambocsá csak jó filmnek lehessen nevezni Atkinson nagyrészt lusta, elhasznált ötletekből, és százezer másik filmből visszaköszönő, seggreülős poénokból építkező filmjét. A Johnny English próbálja megtalálni a középutat gyerekfilm és a felnőtteket is elszórakoztató vígjáték között, de hogy az utóbbi működjön, ahhoz túl infantilis (a gyerekek nevében meg nem beszélhetek, meglehet, ők jól fognak szórakozni rajta, mert a film nem túl infantilis, nem éreztem úgy, hogy lenézné a potenciális gyerekközönséget.) Rengeteg poén el sem sül, a vetítésen gyakran síri csend fogadta a viccek jó részét. Az már csak ráadás, hogy a finálé majdnem egy az egyben a Csupasz pisztolyból (1988) van "átemelve".
Kinek ajánljuk?
- Gyermeklelkűeknek.
- Azoknak, akik még soha a büdös életben nem láttak egyetlen vígjátékot sem.
- Mr. Bean eltántoríthatatlan rajongóinak.
Kinek nem?
- Azoknak, akik emlékeznek a Csupasz pisztoly 1-re.
- Azoknak, akik szeretik az eredeti poénokat.
- Akik szerint Rowan Atkinson utoljára 86-ban volt szórakoztató.
5/10
