Elfogyni az ölésben

A tavalyelőtti Másnaposok sikerén annyira felbuzdultak a hollywoodi stúdiók, hogy újra magabiztosan nyúlnak az R-besorolású vígjáték műfajához. És nagyon jól teszik: a szuperhősfilmek és romantikus vígjátékok között üdítően hat, hogyha a poénokkal együtt egy-egy "fuck" is elröppen a mozi sötétjében.

Persze az R-rating és a "fuck"-ok előzékeny használata még nem jelent jó filmet, így bukott meg nemrég – szinte saját címére reflektálva – a Rossz tanár. A Förtelmes főnökök szerencsére nem teljesíti be saját címét: a film több, mint korrekt, magasról veri a Másnaposok-folytatásokat és spinoffokat.

Sikerének két oka van. Az egyik a témaválasztás: az eddig főleg tévében dolgozó forgatókönyvírók rátapintottak valamire beteges korszellemünkből és úgy tudtak munkahelyi vígjátékot írni, hogy szinte csak az expozíció játszódik munkahelyen. Három haverről szól a film, mindegyiküknek van egy-egy főnöke, aki megkeseríti az életüket (és íme, a néző már az első másodperctől, sőt, már az előzetestől együtt tud érezni a szereplőkkel!), ezért elhatározzák, hogy kinyírják őket. Tegye fel a kezét, akinek ez soha nem jutott eszébe! (Rajtam kívül, persze.) Találkoznak egy bérgyilkossal, aki egy köteg dollár láttán (elsőre) segítőkésznek bizonyul, kitervelik, hogy mindegyikük a másik főnökét nyírja ki, így aztán kezdetét veszi az amatőr killerek bakiparádéja.

A film sikerének másik titka a karakterekben, illetve az őket megjelenítő színészekben keresendő. Egy ilyen vígjátékot nehezen tud elvinni a hátán egyetlen antagonizmus, ráadásul legendás színészekre lenne szükség, így aztán nem kevesebb mint három főszereplőnk is van. A brilliánsan faarcú Jason Bateman egy aggódó középmenedzsert alakít, aki éveket várt az előléptetésre. Mindhiába: szadista és féltékeny főnöke, Kevin Spacey (még mindig zseniális, és tényleg elhisszük neki, hogy ennyire beteg) inkább felveszi a plusz fizetést. Jason Sudeikis folyton kanos figurája egy vegyipari cégnél dolgozik, ahol minden flottul megy, amíg az első pár percben meg nem hal az öreg főnök, így aztán kokain- és karateőrült fia, a kopaszodónak maszkolt, szétcsúszott Colin Farrell veszi át az irányítást. A film gyenge pontja a vinnyogó, folyamatosan seggreeső Charlie Day, ő egy fogászati asszisztenst alakít. Ott van viszont a főnöke, a szexmániás fogorvos Jennifer Aniston, aki a film egyik csúcspontja: egyszerre szexi és vicces. És ezt azért kevesen tudják megúszni. Jamie Foxx pedig nagyszerűen egészíti ki a képet az újságpapírt nem tűrő nevű bérgyilkos szerepében.

A három, egymással idejekorán összegabalyodó cselekményszál elegendő bonyodalmat és játékidőt biztosít ahhoz, hogy a film mindvégig pörgős maradjon és mindegyik színész lefussa a maga tiszteletkörét, sőt, egy-két apró, de maró gúnyú gegre is jut idő, pl. az amerikai gazdaság is megkapja a magáét: a valaha a legnagyobb befektetőcégnél dolgozó menedzser ma kifogástalan öltönyében ötven dolcsiért handjob-szolgáltatást nyújt bárokban.

A Förtelmes főnökök egy tökéletes nyári komédia, amely minden R-besorolás és tabudöntögetés ellenére ízléses tud maradni. S az érdekes az, hogy vígjátéki formában ugyan, de meg tudja ragadni azt a hatalmas, világméretű elégedetlenséget, ami az alkalmazotti/középosztálybeli/átlagemberi rétegekben forrong. Sőt, az ironikus befejezés által üzen is egyet...