A kilencvenes évek terroristafilm-dömpingjének 2001. szeptember 11. vetett véget, de a jelek szerint egy bő évtized elteltével Hollywood már nem kezeli tabuként a témát: idén kétszer is megtámadják a Fehér Házat, első ízben Antoine Fuqua vezényletével.
Keleten a helyzet változott
Nem könnyű az Amerikai Egyesült Államok első emberének lenni: Benjamin Asher (Aaron Eckhart) elnöknek sem adatott túl sok idő, hogy családi gyászát feldolgozza, hiszen új fenyegetéssel kell szembenéznie a világnak: a militarista Észak-Koreával. Egy jól felfegyverzett és mindenre elszánt terroristacsoport ördögi terve részeként elfoglalja a Fehér Házat, és túszul ejti az elnököt. A Pentagon válságstábjának (Morgan Freeman, Angela Bassett, Robert Foster) egyetlen reménysége Mike Banning (Gerard Butler), az elnök korábbi testőre, aki némi irodai munka után újra előveszi kommandósként szerzett ismereteit.
Az oroszok és az arabok után Amerika az észak-koreaiakat szemelte ki aktuális rosszfiúnak. És bár a jelenlegi politikai helyzet alátámasztja ezt a vélekedést, azért Észak-Koreát nehéz komolyan venni az USA elleni valós fenyegetésként. Hollywood még mindig külső ellenségképet vetít a vászonra, pedig az igazi problémát a határokon belül kellene keresni, már ha az nem lenne még nagyobb tabu, mint 911 után a terroristatámadás. Azért a "Wall Street"-ről is elhangzik egy mondat, de csak az egyik legnegatívabb figura fröcskölődésének részeként.
[img id=471922 instance=1 align=left img]Ellenjavallatok
Persze egy akciófilmtől nem várhatjuk, hogy kíméletlen őszinteséggel tárja fel a világ nyomorúságának valódi okait. Azt viszont már elvárnánk, hogy a fikciót is teljesen hihetően tárja elénk. Azonban még a hadászatilag és elhárításilag laikus néző számára is kínzó kérdésként merül fel már a nagyszabású terv kivitelezésének elején, hogy vajon miképp juthat az Egyesült Államok légterébe ilyen mélyen egy ellenséges, illetve azonosítatlan gép anélkül, hogy ártalmatlanná tennék? Később is fel-felbukkannak logikai hézagok és realitásproblémák, de az unásig ismert klisékről se feledkezzünk meg: szimpatikus, megtörhetetlen elnök, bármilyen kihívással egyedül megbirkózó főhős, pátoszos zászlólengetés és buzdító beszédek.
Emberi fogyasztásra alkalmas
Mindezek ellenére a film mégis működik, mert szórakoztat. Az akciójelenetek pörgősek és feszesek, a robbantások és épületomlások látványosak, a leszámolások nem finomkodnak. Bár sejtjük, hogy mi lesz a sztori vége, mégis fenntartja a feszültséget, és a plasztikbombák robaja mellett időnként egy-egy poénpatron is elcsattan. Az erőszakért kevésbé rajongó női nézőknek a szereposztás kedvez, amit már az első jelenet jól jellemez: egy szobában Aaron Eckhart, Gerard Butler és Dylan McDermott? Soha jobb filmkezdést, legalábbis ilyen szempontból. A szereplőgárda egyébként is impozáns: Morgan Freemant sem kell nélkülöznünk, és bár kisebb hangsúllyal, de a hölgyek is jól teljesítenek: elnökfeleségként Ashley Judd, akiről az előzetes hírverés alapján azt gondoltuk, jelentősebb szerepe lesz, testőrfeleségként Radha Mitchell, a titkosszolgálat vezetőjeként Angela Bassett, és védelmi miniszterként az Oscar-díjas Melissa Leo. Ami pedig Gerard Butlert illeti: meg kell állapítanunk, hogy sokkal jobban áll neki ez a fajta szerepkör, mint a romkom-hős, még ha a külseje alkalmassá teszi arra is.
Kinek ajánljuk?
- Akit a látványos akciójelenetek kárpótolnak a forgatókönyv hiányosságaiért.
- Aki már eddig is úgy gondolta, hogy Gerard Butlernek nem áll jól a romantikázás.
- Aki nem jön zavarba erőszakos jelenetek láttán.
Kinek nem?
- Akit idegesít, ha egy akciófilm története nem teljesen logikus és/vagy életszerű.
- Akit idegesít a szokásos amerikai patetizmus.
- Akit idegesít Gerard Butler.
6,5/10
