Elnyűhetetlen játékok

Ha egy film címe után egy szám következik, a legtöbbünk gyanakodva ül be a moziba - a Toy Story 3 szerencsére az első percekben eloszlatja a kételyeket. Végre itt egy olyan folytatás, amit nem csak az első darab népszerűsége miatt készítettek el: Buzz és Woody kalandjai azért sikerülhettek harmadjára is ilyen nagyszerűre, mert az alkotókat még mindig őszintén foglalkoztatja a játékok titkos élete.

A Pixar stúdió (John Lasseterrel az élen) mindig is az elsők között volt a számítógépes rajzfilmtechnika tökéletesítésének terén. Amikor '95-ben elkészítették a sorozat nyitányát - az első egészestés CGI-játékfilmet a mozgókép történetében ? muszáj volt egyszerű, sima felületekkel lehatárolható figurákat tervezniük, mivel a számítógépek még nem voltak képesek egy karakter több száz pontját irányítani. A játékok, akárcsak később a bogarak (Egy bogár élete) kézenfekvő megoldásnak tűntek, de most, 2010-ben, amikor a CGI-technikával tulajdonképpen akármit meg lehet valósítani, már nem az eljárás kezdetlegessége miatt vannak a történetben: Lasseter, Steve Jobs cimborája, Hollywood egyik legbefolyásosabb alkotója egyszerűen szeret játszani velük. Így eshetett meg, hogy a moziból kifele jövet majdnem annyira voltam elvarázsolva, mint hat évesen az első rész után.

Majdnem, mert már nem vagyok hat éves, így ahelyett, hogy most abban reménykednék, hogy az én Barbijaim is életre keljenek, azon dilemmázok, hogy a technológiai úttörők miért nem tudták összehozni az első olyan háromdimenziós rajzfilmet, ami teljes hosszában, minden kockáján használja a technika előnyeit. Valószínűleg ha a film nem egy tökéletesen forma-tudatosan megkomponált jelenetsorral indul, nem lenne egy szavam sem, hiszen a helyszínek lenyűgözően vannak megtervezve, a nagy tereket pásztázó, 3D-re kitalált képek tökéletesre sikerültek. Csak ott van az az első tíz perc, amikor az Andy által elbábozott akciójelenetet úgy látjuk, ahogy a kissrác és a játékok elképzelik, majd hirtelen a sivatagi vonatos-autós üldözésből a szűk gyerekszobába váltunk vissza - ez a rész túl jól sikerült, hogy csak ennyit kapjunk belőle, az alkotók nem bontják ki eléggé ezt a dramaturgiai leleményt. (Sebaj, a Disney öt filmre kötött szerződést a Pixarral, talán majd pár év múlva sor kerül rá.)

Ám korántsem szeretnék kukacoskodni, hiszen például az új karakterek, mint Macó, a puha, szőrös, málna illatú, de ördögi medve, vagy az álompár-paródia Barbie és Ken, esetleg a gonosz plüssállat testőrsége, a horrorisztikus, kopott baba és a százkarú, zselés polip remekül sikerültek. A történet is fordulatos, ötletes, a mellettem ülő kislány hangosan végigszurkolta a filmet, a moziban végig lehetett hallani a rajzfilmvetítések alapzaját, a gyerekek az izgalmasabb részeknél tanácsokkal látták el a mesehősöket. Tanulság persze van, ami végső soron megható, s ugyan láttam már émelyítőbbet, a végére mégis sok belőle. Nem tragédia, egy Disney-produkciótól - legyen akármilyen fantáziadús - botorság lenne elvárni, hogy ne mélázzon el a barátság, a család és a szeretet fontosságáról minden lehetséges módon. Viszont mmindenképpen külön dicséretet érdemel a rengeteg internetes geg! Igen, például ilyen módszerekkel lehet a gyerekek kegyeibe férkőzni a már nekik is unalmas pisi-kaki poénok helyett.

A film rendezője Lasseter helyett most Lee Unkrich (Szörny Rt., Némó nyomában) volt, a CGI-mágus azért adta át a rendezői székét, hogy a forgatókönyv megírására tudjon összpontosítani. Ez a lehető legjobb döntés volt, hiszen a második rész óta eltelt tizenegy évben rengeteg ötlet halmozódott fel a fejében. Andy, a kis csapat gazdája azóta felnőtt, ezért a főhőseink az óvodába kerülnek, hogy ott ezer másik társukkal találkozzanak - a történet minden eleme a játékok sajátos tulajdonságaiból táplálkozik, hazajutásuk viszontagságai közepette a kis csapat összefut az összes képzeletbeli karakterrel, amikkel mi játszottunk egykoron. Valószínűleg ez kell ahhoz, hogy mindenki otthonosan érezze magát a film világában, aki szívesen gondol vissza a felhőtlen elképzelt kalandjaira, hát még az, aki a Toy Story 3 után végre azzal a biztos tudattal hagyhatja el a mozit, hogy az ő műanyag katonái is minden este hadgyakorlatokat végeznek a polcon.