Csöndben érkezik és nem is fogja felkavarni az állóvizet, mégis isteni volna, ha minél többen megnéznétek ezt a filmet. Csak úgy, szép csöndben.
Nahát, színjátszás
Épp a minap kellett értekeznem egy kerekasztal felett róla, hogy akkor a 3D, a video-on-demand és a többi bűvésztrükk közül melyik fogja megmenteni a mozit, ezt a már több mint száz éve folyamatosan haldokló ipar-, ill. művészeti ágat. Szívem szerint azt tenném most hozzá az elhangzottakhoz (egyik se), hogy talán ha annyira veszik a színészeink komolyan a színjátszást, mint Robert Duvall, akkor ellehetünk még pár száz évet. Ez egy picit demagóg duma, tudom, nem gondolom, hogy a színészek döntő többsége ne tenné bele szívét-lelkét abba, amit a kamera előtt előad, persze hogy beleteszi, még ha ótvar nagy blődség is adott film. Inkább csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy nem kell a közönség ingerküszöbét folyamatosan magasabb és magasabb szintre vizionálni, majd igyekezni annyi csöcsöt és vért adni neki, hogy befogja a pofáját, mert ez az öngerjesztő verseny tévút.
[img id=421751 instance=1 align=left img]Tor-túra
A Temetésem szervezem tizenkettő egy tucat – lehetne, és milyen jó is volna egy olyan filmkínálat, ahol mindez természetes. Aaron Schneider nem egy húzónév, de úgy tűnik, tisztességgel megtanulhatta a filmkészítést. Filmográfiáját böngészve azt látjuk, hogy ír, operatőrködik, vág, és most először nagyjátékfilmet is rendezett, bizonyára komolyan veszi a hivatását. És láthatóan jól tudja ő is, hogy egy nagyjából szépen felépített történet, egy-két nagy név és relatíve alacsony költségvetés is elég ahhoz, hogy film készüljön. Mert nem kell autós üldözés, de kell írni két olyan karaktert, mint amilyen Duvallé és Murray-é. No igen, jó lett volna, ha a kettejük között kapcsot jelentő, az egész sztorit kvázi mozgató Buddy szerepében is valamivel markánsabb alakítást kapunk Lucas Black csodálkozó és értetlen arca helyett, de talán ez belefér. Továbbá nem kell feltalálni az emberiség eddig eltitkolt eredetét, elég egy gegre ráhúzni az összes többit, esetünkben ez ugye a "temetési buli" az élő alannyal. Ami egyébként még csak nem is eredeti ötlet, láthattuk például Az időjósban, ahol Michael Caine hívta össze bulizni a rokonságot, hogy elköszönhessen mindenkitől; igaz ott ez csak egy epizódnyi időt tett ki, nem ez volt a történet magva.
Szolidan szentimentális
Emlékeim szerint Robert Altman készített hasonló hangulatú filmeket, főleg utolsó éveiben, talán nem véletlenül. A Temetésem szervezem témája a megannyi humoros figura és beszólás dacára mégiscsak az elmúlás, az ágyban, párnák közt féle, s minden, ami ezzel jár; a számvetés, az emlékek, az utolsó nagy feldolgozás és beismerés. Elrendezni, amit még el lehet. Izgulni valónk aligha van (a kaszás megvár, mondhatnánk), és ha nem is csapkodjuk a térdünket, azért többnyire mosollyal az arcunkon ülhetjük végig a másfél órás játékidőt.
Kinek ajánljuk?
- Aki egy közepes tempójú, szentimentális filmre is vevő.
- Aki szeret elmerengeni színészóriások finom mimikáin.
- Bárkinek, aki szeretné kicsit feldobni a hangulatát.
Kinek nem?
- A felületesebb közönségnek.
- Akinek autók, csajok és gyilkosságok nélkül nem is film a film.
- Aki szerint nem tisztességes viccelni a halállal.
8/10
