Bűnön, börtönön, bánaton túl

Az 1956-os magyar forradalom híre Erdélyben is felkorbácsolta a kedélyeket, Temesváron több ezres diáktüntetésen követeltek demokratikus reformokat és a szovjet csapatok kivonását, Kolozsvárott is kiálltak a magyar tüntetők mellett, sőt még Bukarestben is szerveződtek csoportok, ám őket a Securitate idejekorán lekapcsolta. A temesváriakat véres megtorlásban részesítette a hatalom, illetve még hosszú évekig, akárcsak Magyarországon, Romániában is zajlottak koncepciós perek, hogy egy életre elvegyék az emberek kedvét az ellenszegüléstől. A Vörös kesztyűk a történelmi háttér dacára sem a helyi magyarságról mesél, hanem a szintén kisebbségi sorban élő szászok egy közösségéről. Az ő helyzetük ugyanis a második világháború óta érthető módon igen kényes volt, és akkor keveset mondtunk. A hitleri időkben közülük igen sokan vígan a Führer pártján álltak, így a román vezetők menetrendszerinti átállását követően szó szerint szorult a hurok.

Az '56-ot követő megtorlásokban kiemelt szerep jutott a szászoknak, akik közül rengetegen évekig raboskodtak, többnyire ártatlanul, államellenes összeesküvés, vagy mindössze "árulás bejelentésének elmulasztásának" vádjával. Egyikük, Eginald Schlattner raboskodása után lelkész lett, majd évtizeddel később regényeiben igyekezett feldolgozni a történteket. Nem kis vitát váltott ki ezzel, Schlattner ugyanis nem egyszerűen egy áldozat visszaemlékezéseit vetette papírra, hanem beismerte, a vallatások egy idő után eredményre vezettek és bizony kimondott bizonyos neveket. A regények így a bűnbánat, a feldolgozás emléklapjai, ám sokan még így is kevésnek, sőt hazugnak nevezték azokat, mondván mások jóval hosszabb ideig szenvedtek, mégsem köptek.

[img id=257539 instance=1 align=left img]Közepes film, egyetlen markáns figurával

Schlattner regénye, valamint a belőle készült film tehát egy fiatal erdélyi szász írót követ, aki épp hogy elhagyja az idegszanatóriumot, máris börtönbe csukják, s ez még egy pszichésen erős személy számára is pokoli tortúra volna. Felix Goldsmith egyenesen az őrület határán táncol, főleg hogy sokáig azt sem tudja, mi a vád ellene.

A Vörös kesztyűk nem nevezhető nagy volumenű alkotásnak, engem kicsit az 50. évforduló idején gomba mód elszaporodott hazai '56-os filmek gyengébb darabjaira emlékeztet. Sokáig úgy tűnik, ettől sem kapunk többet a kommunista diktatúra embertelenségét felmondó és egyébként százszor látott filmek enyhe didaktikájánál. Ugyanakkor a fizikai kínzásokról meglehetősen szemlesütve szól. A lelki terrorra viszont jó érzéssel használja a jó zsaru-rossz zsaru felállást, előbbi esetében azt a frenetikusat játszó Udo Schenket hívva segítségül, aki alig leplezetten áhítja Christoph Waltz a Becstelen Brigantyk-beli karizmatikus, összetett karakterének sikerét.

A film több idősíkon halad, a börtönben ugyanis bőven van ideje Goldsmithnek visszagondolni a két világháború közötti évekre, a kézenfekvő német-szimpátia miatt bajba kerülő szászok helyzetének alakulására '45 után. Kérdés, hogy mennyire volt szükséges magánéleti, szerelmi-féltékenységi szálat bevonni egy történelmi elbeszélésbe, mert ezzel csak a Pearl Harborhoz kerültünk egy lépéssel közelebb, és ezt nem dicséretnek szánom. A film igazi értékét főhősének ambivalens megítélése jelenti, főleg, hogy e téren valószínűleg a megtekintés után sem leszünk okosabbak.

Ítélet helyett

Schlattner regényei közül A lefejezett kakas magyar nyelven is megjelent, tudtommal a Vörös kesztyűk még nem. A szerző már könyvében is keverte az önéletrajzi elemeket a fikcióval, így történelmi betűhűséget nem kérhetünk rajta számon, legalább is, ami a konkrét személyeket illeti, ám alkotásként izgalmas vállalkozás. Persze kritikusai szerint, bár ez esetben talán nem túlzás az ellenségei szót használni, a valóság és a hozzáírt elemek ilyesfajta egybemosása megint csak a történelemhamisítás, a szerecsenmosdatás eszköze. A mi hősünk azonban Goldsmith, akiről bár tudjuk, hogy Schlattner alteregója, ily módon mégsem az ő története. Láthatjuk megpróbáltatásait, megtörését, felcsillanó reményeit, hogy aztán kételyek közt maradjunk – akárcsak ha a fikciómentes tényeket vizsgáltuk volna.

Kinek ajánljuk?
- Aki eddig nem is gondolta, hogy '56 a határon túl is milyen következményekkel járt.
- Akit kifejezetten érdekelnek a modern kori történelmet feldolgozó európai filmek.
- Aki olvasta a szerző valamelyik regényét.

Kinek nem?
- Aki a börtönös-háborús vonalban is inkább az amerikai vonalat követné.
- Aki az utóbbi években tapasztalt román filmes fellendülés újabb remekét várja.
- Aki ismeri Schlattner munkásságát és már eldöntötte, mit gondol róla.

6/10