Sáskaröptetés, erdei futkározás, sivatagi casino -az Intacto c. misztikus spanyol thriller címéhez hűen nem érinti meg különösebben a nézőt.
Fura filmet rendezett elsőre a spanyol Juan Carlos Fresnadillo. Az Intacto olyan, mintha a Sebezhetetlent a Harcosok klubjával keresztezték volna -a néző egy rejtélyes elitklub működését követheti nyomon, melynek egymásnak bizonyítgató tagjai a szerencse kegyeltjeinek, sebezhetetlennek hiszik magukat.
Merthogy ebben a titkos társaságban tényleg a lét a tét, a fogadásokat a tagság pénzben ritkán köti, annál inkább egzisztenciájukat drasztikusan befolyásoló tétekben (kisujj, feleség, saját élet). A klub feje Max von Sydow, egy sivatagi casino tulajdonosa, aki holocaust-túlélőként szentül hiszi, hogy a kiválasztottakhoz tartozik. Aki még nála is szerencsésebbnek hiszi magát, személyesen kell, hogy megmérkőzzön vele egy sajátos változatú orosz rulettben.
A film ígéretes felvezetése, a misztikus légkör megteremtése után azonban sajnos az Intacto sehová sem tart -megismerhetünk még néhány fenemód szerencsés embert (egyikük egy vonatszerencsétlenséget élt túl egyedüliként, a másikuk egy bikatámadást, a harmadik egy autóbalesetet, melyben egész családja odaveszett), akik különböző ügyességi vetélkedőkön próbálják eldönteni, hogy kinek mekkora a malaca. Hosszú jelenetekben bekötött szemmel rohannak neki az erdő fáinak, hatalmas sáskákat reptetnek egy sötét szobában, miközben mindannyian mézzel kenik be az arcukat -a cél mindig ugyanaz: fogadni, nyerni, bizonyítani, ki Fortuna kedvence, és természetesen nyertesként felsőbb osztályba lépni, találkozni a sivatagban a világ legnagyobb mázlistájával, és legyőzni őt.
Az Intacto legnagyobb hibája, hogy nem szól semmiről - sehol egy váratlan fordulat, sehol a megrázó végkifejlet, sehol semmi tanulság, az egész olybá tűnik, mintha csupán az elsőfilmes rendező stílusgyakorlata volna; Fresnadillo sem a az izgalmasnak tűnő témájával, sem pedig a szereplőivel nem tudja, mihez kezdjen, így megmarad azok puszta ábrázolásánál. Semmiképpen sem nevezném azonban tehetségtelennek a direktort, inkább csak azt mondanám, várjuk meg mit tesz le következő körben az asztalra, hátha több szerencsével jár.
