Eső előtt

A nyári esők előtt gyakran nehéz, fülledt a levegő. Megnő a csend, és érezni lehet, hogy hamarosan történni fog valami. Ezt érzi egy balkáni fotóriporter, egy londoni képszerkesztőnő, egy muzulmán családban élő lány és egy hallgatag szerzetes is. A közelgő eső mindannyiuk életébe változást hoz.

"Az idő nem hal meg, a kör nem gömbölyű." Ez olvasható egy londoni falfirkán, és részben el is hangzik ebben a balladai szépségű macedón filmben, minek megnézése után érezhetően megnehezedik a levegő.

Az eső előtt című film igazán megérdemli az alkotás meghatározást. Három különálló, ám mégis egymásba gomolygó részből áll, mely megtörések elegánsan szétválasztják, ám méltóságteljesen, lassan és nagyon szépen mégis egymásba öltik a szereplők sorsszálait. Az a feladat pedig már a nézőre hárul, hogy összerakja az idő- és térbeli szinkront, hogy elkezdje, befejezze, de mindenképp befogadja a látottakat.

Mert az igazi "munka" csak a film megnézése után kezdődik. Sokat lehet itt tanulni emberségről, szerelemről, elvekről, hitről és törvényekről, melyek mellett a közelmúlt balkáni történelme is megmutatkozik.

Mégsem tűnik úgy, hogy ez a film tanítani akarna. Csak komótosan és kendőzetlenül mesél, a néző elé tárva néhány (mégis egy) történetet, melynek szereplői mit sem tudnak az összecsengésekről, csak élik a saját belső törvényeiket, a rájuk nehezedő közösségi szabályok alatt.

Nem vidám kaland, nem jókor és nem jó helyen történnek az események. De az élet már csak ilyen, nem lehet mindenki jókor jó helyen, még akkor sem ha úgy tűnik, s ha mégis, el is lehet menni onnan.

Hátra lehet hagyni sikeres fotós karriert, és haza lehet menni, harcolni az életért. Hátat lehet fordítani egy házasságnak, hogy a boldogság felkutatására induljunk, de ha nem cselekszünk időben: elmúlik, térben és időben egyaránt. Egy fotó, egy suta telefonhívás, rossz időzítés, értelmetlen körülmények, hol nem lehet okosnak lenni, s ha mégis, akkor sem érdemes. Mert a legelemibb szinten is háború dúl...

Kiragadott részlet ez néhány sorsból, az örök körforgásban hömpölygő életből, hol nincs igazán kezdet és nincs igazán vég sem, mert mindegyik magában hordozza a másikat.

Mindegyik ugyanarról szól, mindegyik nagyon másképp tálalva, mint ahogy nagy általánosságból érthető meg az egyéni szemlélet, a nagyon személyesből világossá válik a globális. "Az idő nem hal meg, a kör nem gömbölyű." Csak néha nagyon megnehezedik a levegő, de ez sem tart örökké, mert végül megered a mindent elmosó eső...

A független Macedón Köztársaság első jelentős filmje 1994-ben készült, és 115 perc hosszúságú. Milko Mancsevszki rendezte, Darius Khondji és Manuel Terán fényképezte. A megragadó zenéről Goran Trajkoski, Zlatko Origjanski és Zoran Spasovski gondoskodott. A történetet Grégoire Colin, Katrin Cartlidge, Phyllida Law és Rade Serbedzija alakítása mesélte el.