Azt hiszem, Koltai Lajos elsősorban a tengerentúli közönség egy bizonyos rétegének vélt ízlésvilágának próbált megfelelni első igazi amerikai játékfilmjével. Azért mondom, hogy vélt (és bizonyos), mert a július eleji, amerikai premiert követően, az ismert internetes kritikai cikkgyűjtemény 28%-os tetszésindexe bizony nagyfokú elutasítást tükröz. Persze, a kritikus típusát (már amelyiket!) kemény kőből faragták, nem hisz a könnyeknek, nem hisz a naplementéknek, egyáltalán, inkább részesíti előnyben a szellem kisüléseit az érzelem viharainál. Pedig ha a tudnák a kedves olvasók, milyen vicces élmény látni a sajtóvetítésen, hogy egy felkavaró jelenet után a "zord filmkritikusok" mélyen az ülésbe csúszva próbálják szemük sarkából kitörölni a könnycseppeket: "Csak a kollégák észre ne vegyék, a francba, hogy elérzékenyülök..." Persze ha azt nézzük, hogy ugyanezek a kritikusok 92%-ot adtak Koltai a Kertész regényével éppen ellentétesen, túl érzelmesre sikerült Sorstalanság című filmjére, érezhetjük, mennyire nem szentírás a kritikus véleménye. Ennek ellenére próbálkozunk...
Való igaz, biztosan nem az elsősorban mozibajáró 15-25 év közötti közönség kedvence lesz ez a film, a tomboló nyár közepi amerikai premier sem volt éppen szerencsés időpont. Az Este az elmúlásról, a hajdani szép (és kevésbé szép) napokról, régi szerelmekről és barátságokról szóló édesbús melankolikus film, s mint ilyen, elsősorban a felnőtt női közönség érdeklődésére tarthat számot. Persze, kánikulában ők is inkább a strandon vannak (vagy oda vágynak). Ellenben ősszel, mikor egész nap ordított a főnök, kinn meg zuhog, milyen jól fog jönni egy ilyen film!
Olyasmi ez az Este című mozi, mintha a nemrég elhunyt nagyszerű svéd filmrendező, Ingmar Bergman készítette volna, ám úgy, hogy nem a sötét és zord Skandináviába született volna, hanem jó néhány szélességi fokkal délebbre. A mélabú megvan, ám nincs komorság, helyette derű és életvidámság, az önmarcangoló tépelődés helyett nyugodt szemlélődés. Meleg, sárgásbarna őszi táj, óarany naplementében fodrozó békés tenger, partján kis fehér villával. Szép, okos női arcok. Bergmannál láttam utoljára filmen ilyen hosszan, ilyen közelről női arcokat, ám ott szinte végig valami mély szenvedés, gyötrődés zajlott a szinte mozdulatlan bőr alatt, Koltai nőalakjai jóval szelídebbek, belenyugvóbbak, így talán bölcsebbek is. Persze, talán nem is akkora művészi igénnyel mutatja ezeket az arcokat, mint a svéd mester(e), csupán elmeséli történetüket, azokat a hajdani kis csip-csup dolgokat, amelyek azért vannak annyira jelentősek, hogy azt a sok finom ráncot odarajzolják.
Koltai nőalakjait, Bergmanhoz hasonlóan, ikonszerű színésznők jelenítik meg, ott Liv Ullman, Ingrid Thulin vagy Bibi Anderson, itt Vanessa Redgrave, Meryl Streep és Glenn Close. Koltai, már ezúttal az állandó társává vált Pados Gyula kameráján keresztül úgy szemléli őket, mint ahogy az egyszeri hívő pravoszláv szemlélné az ikonokat, mély tisztelettel, ám őszinte kíváncsisággal: "Vajon kik ezek és vajon mi zajlik bennük?" Hogy a filmvásznon ez érdekes is legyen, ehhez kellenek olyan színésznők, akik meghálálják Koltai figyelmét és tudnak is élni vele. Elsősorban Vanessa Redgrave számára jutalomjáték a haldokló Ann Lord megformálása, Meryl Streep egy rövid kabinetalakításban mint Ann hajdani legjobb barátnője jelenik meg, de az a jelenet, amikor befekszik haldokló hajdani barátnője mellé és hosszan néznek közvetlen közelből egymásra, bizton bekerül a filmművészet nagy képei közé. Érdekesség, hogy mindkettejük lánya (Natascha Richardson (Redgrave) és Mamie Gummer (Streep)) is fontos szerepet kap a filmben, amelyet tehetséggel oldanak meg.
A mély anya-lánya érzelmekről szóló film színvonalára a fentebb jelzett művészek mellett garancia a Pulitzer-díjas Michael Cunningham forgatókönyvíró neve, ő írta az Órák című filmet is, amely sok tekintetben hajaz az Estére; Cunningham Susan Minot bestselleréből a szerzővel közösen írta az Este forgatókönyvét is. Tehát Hölgyeim és természetesen az érzelmesebb filmeket kedvelő Uraim, töltsenek egy pohár jó bort, gyújtsanak be jól, helyezkedjenek el kényelmesen és élvezzék ezt a filmet, munka után, egy borongós estén.
