Ha The Beatles és film, akkor legtöbbünknek először az 1968-as Sárga tengeralattjáró jut eszünkbe, de a harsány színekben pompázó, pszichedelikus animációs film előtt, 1964-ben készült egy élő szereplős, fekete-fehér film is a gombafejekkel: az Egy nehéz nap éjszakája, ami nem kevésbé visszafogott, viszont egészen máshonnan közelíti meg a zenekart – ez egy áldokumentumfilm, amiben John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr meglógnak a hírnév – a rajongók, a producerek és az újságírók – elől, hogy kivegyenek egy féktelen szabadnapot. Az Egy nehéz nap éjszakája idén augusztusban lett épp 60 éves.

„A zenés filmek Aranypolgára”

A fenti jelzőt az angol Village Voice című lap írta a filmről, és nem áll messze az igazságtól: ha nem is pontos a meghatározás, de az biztos, hogy a Beatles tagjait és zenéjét – pontosabban a Beatles-életérérzést – bemutató film nagyban hatott a későbbi popzenei mozikra. Ez az olykor abszurd, néhol a Monty Python humorát megidéző hamisítatlan angol vígjáték a legjobbkor készült: amikor a banda épp a csúcson volt. Az Egy nehéz nap éjszakája a fiataloknak szól, de látszólagos féktelensége mellett van benne valami igazán puritán, valami angol kimértség. Ez persze nem vágja tönkre, sőt, igazából pont a javára van: Lennon, McCartney, Harrison és Starr kicsit lázongó, de szerethető és intelligens srácokként jelennek meg a filmben, akik azért oda-odaszúrnak a közhelyes konzervativizmusnak:

„Ne beszéljen ilyen hangon fiatalember. Magukért harcoltam a háborúban” – mondja egy idős úr Starrnak, aki így felel: „Fogadjunk, hogy már bánja, hogy győzött.”

Persze ez a fajta poénkodás már rég idejétmúlt lenne, ha nem támogatná meg mindezt a Beatles feledhetetlen zenéje, ami sokat hozzátesz ehhez könnyed vígjátékhoz.

Szembemenni az előjogokkal

Az Egy nehéz nap éjszakája, bár áldokumentumfilm, azért hat olyan természetesnek, mert a forgatókönyvíró, Alun Owen együtt lógott a bandával, és az ő stílusokhoz igazította a szöveget:

„Alun velünk bandázott, és gondosan ügyelt arra, hogy olyan szavakat adjon a szánkba, amiket tőlünk hallott, szóval szerintem nagyon jó forgatókönyvet írt”

– mondta McCartney. Owen tulajdonképpen azt írta meg a forgatókönyvben, hogy

a Beatles a saját népszerűségének a foglya lett: a felvételek és fellépések sora már olyan, mint egy végeláthatatlan büntetés.

De nemcsak a tagok szófordulatait, szóhasználatát emelte be Owen a forgatókönyvbe, hanem bizonyos szövegeket tényleges Beatles-interjúkból vett át.

A rendező, Richard Lester így mesélt arról, hogy szerinte miről is szól az Egy nehéz nap éjszakája:

„A film célja az volt, hogy bemutassa azt, ami általános társadalmi jelenséggé vált ebben az országban. Az anarchia túl erős szó, inkább az a fajta önbizalom, amit ezek a fiúk sugároznak. Egyfajta magabiztosság, hogy úgy öltözködnek, ahogy akarnak, úgy beszélnek, ahogy akarnak – akár a vonaton, akár a királynővel. Még mindig minden a kiváltságokról szól: iskolai előjogok, születési előjogok, akcentusból fakadó előjogok – a Beatles volt az első, aki nekiment ennek, és azt mondta, ha akarsz valamit, tedd meg! Meg tudod csinálni!”

Ez is érdekelhet

Jön a Beatles Moziverzum: a zenekar minden tagja saját filmet kap

Ráadásul mind a négy filmet Sam Mendes fogja rendezni.

Lássuk!

Megfelelni a nézői igényeknek

A film munkacíme először The Beatles, majd Beatlemania volt, ennek ellenére a zenekar neve egyszer sem hangzik el a filmben. Ez azért is érdekes, mert Stephen Glynn filmtörténész szerint az Egy nehéz nap éjszakáját

„egy alacsony költségvetésű exploitation filmnek szánták, ami a legújabb zenei őrületet akarta kiaknázni.”

(Az exploitation jelzőt olyan filmre használják, ami kizárólag pénzszerzési szándékkal készül, tehát a profit a lényeg, ezért a közönség igényeit helyezik előtérbe.) Ehhez képest a Time magazin ezt írta róla:

„Az egyik leggördülékenyebb, legfrissebb, legszórakoztatóbb exploitation film, ami valaha készült.”

A film jeleneteit, eltérően a legtöbb produkciótól, abban a sorrendben vették fel, ahogy követik egymást. 1964. március 2-án kezdődött a forgatás a londoni Marylebone pályaudvaron (a tagok épp aznap reggel léptek be a brit színészek szakszervezetébe), az utolsó forgatási nap április 24-e volt, ekkor vették fel West Ealingben azt a jelenetet, amiben Ringo előzékenyen tócsáról tócsára dobja a kabátját, hogy egy nő átmehessen rajta, ám az utolsó egy hatalmas gödör, ami elnyeli a lányt – igazi Benny Hill Show-ba illő geg.

A hosszútávú hatás

És hogy mitől olyan élvezetes még mindig az Egy nehéz nap éjszakája? Erre talán Roger Ebert, a neves filmkritikus adta meg választ, amikor nemcsak beválasztotta a magyarul is megjelent Száz híres film közé, hanem azt írta róla:

„Ez az életigenlő alkotás a filmtörténet egyik mérföldköve."

Szintén ő fejtette ki, hogy a ma oly’ divatos filmes technikák már szinte egytől egyik megtalálhatók az Egy nehéz nap éjszakájában:

„Ma, amikor a televíziót nézve gyors vágásokat, kézikamerás felvételeket, rohanó riportalanyokkal készített interjúkat, bevágott dialógustöredékeket vagy zenei kísérettel ellátott dokumentarista képeket látunk, s egyéb modern stílusjegyek bukkannak fel, tudjuk, hogy ezek mind az Egy nehéz nap éjszakája köpönyegéből bújtak elő.”

És most, zene:

(via Roger Ebert: Száz híres film, 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz, Wikipedia)