Vannak bizonyos életszakaszok, amikor az ember olyan dolgokon nevet, amik nem is viccesek. A kifinomult humorérzék kifejlődésének hajnalán, a gyerekeknél szokott ilyen lenni, illetve olyan felnőtteknél, akik már többet ittak a kelleténél. Előbbi kategóriába tartoztam én is akkor, amikor óriási sikere volt az Irigy Hónaljmirigynek. Most is népszerűek, de anno, a 2000-es években saját show-juk is volt a TV2-n. Kábé havi szinten jöttek ki új részek, amik a beszédes címadásból kikövetkeztethető témákat parodizálták ki. Így születtek olyan "gyöngyszemek", mint 

• Ráncdalfesztivál
• Rémségverseny
• Tréfakabátok
• Must vagy soha
• Gázhelyzet, avagy kórház a káosz szélén
• Big Bráhner, avagy tudom, mit néztél egész évben

Aztán 2008-ra már elfogyott a kreativitás és a lendület, mert jöttek az olyan erőltetten gyenge próbálkozások, mint a Harry Potter parodizáló Háry Péter Magyarországon, meg a James Bondból lett James Bolond.

Ebből a 13 évadon és 72 részen át tartó sorozatból nehéz kiválasztani azokat, amik a legnagyobb fizikai fájdalmat képesek okozni a puszta megtekintésükkel. A régi paródiák ugyanis a maguk egyszerűsége, bájos amatőrsége, valamint a rasszista, szexista viccek rosszul öregedése miatt kellemetlenek, míg az "újabb" alkotások pedig azért, mert csak a képminőségben érződik a fejlődés, a poénok szintjén viszont ugyanazokat kapjuk.

Az egyik legkimagaslóbban szar paródiájuk ez a Hooligans-dal. Már az egész felvezetés totálisan agyzsibbasztó. Jön az epizódszereplőből sztárrá avanzsált Joli néni, húst hoz a büfésnek, aki úgy néz ki, mint a Temuról rendelt Csipa. (Csipa a Hooligans zenekar frontembere.) Szó szót követ, kiderül, hogy a hozott hús valójában egy döglött kutya, majd a szegény ember Hooliganse kiosztja a szendvicseket a taxisoknak, akik leeszik magukat, hogy utána elkezdjenek iszonyatosan bénán léggitározni, és itt már szól is a dal. Íme:

Az egészben talán az a legfelháborítóbb, hogy sem a Hooligansnek, sem az eredeti dalnak, sem a kitalált jelenetnek semmi köze egymáshoz. Ez a fajta káosz van jelen a Numerakirály esetében is. Az eredeti dal egy román fiúbanda slágere, aminek a szövegét senki nem értette itthon, de így is orrba-szájba énekelték az emberek, mert a refrénben volt egy háromszótagos rész, amit mindenki meg tudott jegyezni (numa-numa-jéj). Ebből lett a Numerakirály, aminek a klipjében megelevenedik a vidéki diszkózás minden bája, de még az éppen aktuális Viva tévés csávó is. Ebbe a közegbe keveredik bele teljesen indokolatlanul a Terminátornak öltözött Uszkó László, a zenekar billentyűse. A poén vele kapcsolatban az, hogy amikor elmegy pisilni, megnézi a mellette álló fickó nemi szervét, amit "kiröhög", mire azt látjuk, hogy neki nem vékony sugárban folyik ki valami a valamijéből, hanem valami fehér, krémesebb állagú cucc jön, és az is pulzálva. Teccik érteni, ugye, hogy mire gondolt a szerző?

Vannak itt még nőknek öltözött pasik, meg láncra vert medve is, hisz Romániában vagyunk, de ami mégis a nulladik másodpercben rúgja rá az ember agyára a teljes apokalipszist, az a parasztos tájszólással elüvöltött Táncolj, Bukarest Parádé!, ami a rikító piros hajú, topless, a mellbimbókat fekete ragasztószalaggal elfedő és sörhasban erős Miki Belucci szájából hangzik el. (Ez lenne Sipos Tomi Niki Belucci-paródiája. Niki Belucci annak idején felnőtt filmekben volt színésznő, majd topless DJ lett.)

Végül a legbrutálisabb alakítás egy komplett karakter: Vazul néni, aki nem tágít. Igazi antogonistát csinálni egy sápítozó öregasszonyból, antihősként ünnepelt sztárrá tenni egy ilyen rosszmájúsággal felturbózott Magdi anyust, az felér bármilyen pokoli rémtettel. A nézők mégis szerették, mert míg a valóságban senki sem szereti az ilyen gonosz banyákat, addig a képernyőn keresztül, ráadásul ennyire túltolva senkinek semmi baja sincs vele. 

Ha röviden le kéne írni, hogy mi is volt az Irigy Hónaljmirigy Show, akkor valahogy így nézne ki: férfiak nőknek öltöznek be, ezért ez vicces.