Tisztázzuk gyorsan, a vásznon egy fácánnak sem esik bántódása. Annyira vigyáztak rájuk, hogy teljesen kihagyták őket a filmből. Igaz, gyilkos van benne elég, ahogy az egy jó krimiben elvárás. Az első rész egész jó volt, lássuk, tartják-e a szintet a fiúk, vagy Dániában csak a Legóhoz értenek?
Visszatér az alkoholista mizantróp Carl Morck (Nikolaj Lie Kaas), és az arab társa, Assad (Fares Fares), hogy újabb elfeledett, megoldatlan, és nagyon gyanús esetet oldjon meg. Naná, mi mást?! Egy ünnepség után Carlhoz odalép egy zavartnak tűnő fickó és egy régi ügyről kérdezi, de ő lerázza. A férfi másnap öngyilkos lesz. Ez beindítja Carl elszántságát, és nekiáll az ügynek. Jó 20 éve egy ikerpárt (lány-fiú) brutálisan meggyilkolnak, a gyilkos pedig még liberális skandináv mércével nézve is nagyon keveset, öt évet ült. Ám csóró füves létére egy sztárügyvéd védte. Ez üt szöget Morck fejébe, de elsőre zsákutcának tűnik. Ám ő egy véreb elszántságával tör előre, egyre újabb és újabb rejtélyek között találva magát. A nyomok egy magániskolához vezetnek, ami mint tudjuk a politikai és/vagy gazdasági bűnözés és egyéb perverziók melegágya. Ahogy Assadék felgöngyölítik az ügyet, úgy tudnak meg egyre többet egy igen kiterjedt bűncselekmény-sorozatról, ami már évtizedek óta tart, és a felsőbb körökhöz kötődik.
Megint egy skandináv, ezúttal dán krimi, egy filmtrilógia második része, és már készül a harmadik epizód is. A történet független az első résztől, csak a főszereplők személye a kapocs. Carl az elszánt zsaru, Assad a sidekick. Az ügy viszont ezúttal is érdekes, de nem annyira beteg, mint az első részben, cserébe sokkal nagyobb és véresebb. A történet két, sőt három fő szálon is fut, de megoldják, hogy ne legyen zavaró, sőt. Látjuk az aktuális nyomozást, a múltban történt eseményeket, és párhuzamosan az egyik "elkövető/tanú" mai életét, már ha az annak nevezhető. A sztori egy jó krimihez méltóan csavaros, és egy-két logikai bakugrástól, meg pár zavaró hibától eltekintve meg is állja a helyét.
Nagy meglepetések nincsenek benne. A néző előtt nem sokáig marad titok a gyilkos(ok) kiléte, de egy dolog tudni az igazat, és egy másik a bíróság előtt bizonyítani azt. Így bőven van min izgulni, hisz a gyanúsított gazdag, befolyásos, és kíméletlen, ez pedig veszélyes ellenséggé teszi. A film sok klisét felvonultat, mint a felfüggesztett, de tovább nyomozó zsaru, egymáshoz nem illő páros, stb. Az északiak kedvence szerintem a "gazdagok egytől-egyig korrupt, beteg szadista kéjgyilkosok", mert ez náluk gyakran előjön. :) Ami nem tetszett, hogy bár hamar kiderül, ki a tettes, de amikor még csak sejtetik, akkor is az arcukra van írva, hogy ki a gonosz. Ezzel még lehetne játszani, de itt most ez kimarad. Inkább a lelki mozgatórugókra helyezik a hangsúlyt, ami nem rossz választás. De nem elég a jó alapanyag, azt valakinek meg is kell főzni. A recept is jó volt, a végeredményre sem lehet panaszunk. Tisztességes, izgalmas, sötét krimi, jó karakterekkel, és érdekes zárással.
Tipikus skandináv krimi, de ez itt jót jelent. Aki csípi az ilyesmit, most sem fog csalódni, de aki bírja a keményebb, nyomozós sztorikat az is bátran megnézheti.
Az imdb-n egyelőre 7,2 ponton áll, az RT még nem értékelte.
Szerintem 70%.
