A film egy leukémiás kislány keserű szenvedését dolgozza fel, akinek már csak pár hete van hátra, ha nem jut megfelelő donorhoz, az idő pedig egyre fogy. Donornak azonban egyetlen szülője sem alkalmas, ráadásul rég elváltak már, apunak azóta új felesége, új családja van, és az újdonsült asszony cseppet sem toleráns az ügyben. Helyzete persze érthető, azt szeretné, ha a férfi velük és közös gyermekükkel foglalkozna, s a múltat végleg lezárná. Azonban az apai érzéseknek nem lehet parancsolni, a férfi titokban látogatja a beteg gyereket. A helyzetet tovább bonyolítja még az is, hogy a kislány orvosa komoly döntés elé állítja az anyát, aki történetesen a kórház gazdasági vezetője: bele kell egyeznie egy drága műszer megvásárlásába, amelyet a főorvos felesége forgalmaz.
Az anyát egyre szorítja az idő, és a főorvos. Úgy tűnik csupán egyetlen reménye marad: elindul Szabadkára, hogy megtalálja testvérét, akivel réges-régen egy butaságon összeveszett, és akivel azóta nem beszélt. Felkutatja a férfit, ám mire rátalál csak egy alkoholista, lecsúszott, ex-focistát talál. Már csak elmondani kéne neki, hogy mi történt, de ez cseppet sem könnyű dolog. Végül mégis sikerül meggyőznie a férfit, eljön az anyával Budapestre és még alkalmas is donornak, de előtte még egy elvonó kúrán kell részt vennie.
Erdőss Pál Kardos István novelláját adaptálta a vászonra, az alkotás több éves munkájuknak közös eredménye, bár Kardos István sajnálatos módon még a film befejezése előtt elhunyt. Sajnos ez meg is látszik rajta, a rendezőnek úgy tűnik hiányzott a hathatós írói befolyás. A történet alaposan kidolgozott, aktuális, napi problémákat vet fel: olyanokat, hogy milyen csonka családban élni, hogyan kell boldogulnia egy egyedülálló anyának, és azt, hogyan tudja egy gyerek feldolgozni szüleinek válását. A történet izgalmas és mélységeket rejtő, ám a színészi játék - legalábbis annak teatralitása és átgondolatlansága - ebből sokat elvesz. Hiányos a rendezői koncepció, bizonytalankodás és félszegség jellemzi a filmet, és csak középszerű alakításokat láthatunk a vásznon. Bár a dramaturgia következetes, a történet logikusan végigkövethető, a film mégis olyan irányba visz el, ami zsákutca. Ugyanakkor becsülendő a rendező téma iránti fogékonysága, és a bátor vállalás: magyar játékfilm ritkán mutat fel problémamegoldó alkotásokat. A film pedig happy end-del zárul, a végkifejlet megnyugtató.
