A XX. század végének egyik jellegzetesen amerikai filmműfaja a fekete gettólakók életével foglalkozó társadalmi dráma. Miután a fehér fiúk ráuntak arra, hogy lepedőkbe burkolózva, hangos ku-klux-klan jelszavakat harsogva egrecíroztassák a színesbőrű lakosságot, arra gondoltak, inkább megfilmesítik az életüket, hátha abba belerokkannak.
A műfaj legelső gyöngyszeme minden valószínűség szerint a "Tamás bátya kunyhója" filmes adaptációja lehetett, ezt aztán gettófilmek egész garmadája követte. Spike Lee-től John Singletonig számtalan rendező tartotta feladatának, hogy filmre vigye az amerikai metropolisok színeseinek mindennapjait. Annak dacára, hogy az említett titánok számos remek mozit (New Jack City, Boyz N the Hood, Gang Related) készítettek, a műfaj kezdett "kikopni" a mozikból. A történetek általában ugyanarról: kábítószerről, kosárlabdáról, bandaháborúkról, pénzről, erőszakról és szociális problémákról szóltak, a társadalom lelkiismeretét ugyan nem sikerült túlzottan felpiszkálniuk, de divatos, s mint ilyen, unalmas témájává váltak a tengeren túli filmeseknek.
Gus Van Sant filmje is tipikus "fekete fiúk a hátsó udvarban" mozinak indul. Jamal (Rob Brown) átlagosnak tűnő harlemi fiú. Mint sors- és kortársai közül annyian, ő is a sportot, a kosárlabdát tartja az érvényesülés egyetlen útjának. Keményen edz, igazi baby Jordannak számít a szomszédságban, tanulmányi átlaga közepes, akadnak gondjai a fegyelemmel is...bla..bla..bla..
Éli a gettólakók gettófilmekből jól ismert gettóéletét - hisszük mi, egészen addig, amíg egy iskolai felmérő (és a kekec dramaturgiai csavarok) jóvoltából kiderül, hogy Jamalt egészen kivételes irodalmi tehetséggel áldotta meg a sors (és a forgatókönyv írója.)
Hősünk ösztöndíjat kap egy méregdrága magániskolában, ahol menetrendszerűen át kell esnie az ilyenkor szokásos konfliktusokon, presztízsharcokon, beilleszkedési nehézségeken, ahogy azt egy társadalmi dráma főszereplőjének illik.
A fiú egy ügyetlen kamaszcsíny végrehajtása közben ismerkedik meg a rejtélyes "kukkolóval", egy magányos és titokzatos öregemberrel, aki épp a kosárcsaták és baráti traccspartik törzshelyével, a grunddal szemben álló lakásban él. A kukkolóról - akivel kapcsolatban változatos rémmesék keringenek a környék gazdag fantáziával rendelkező tinédzserei között - kiderül, hogy valójában William Forrester (Sean Connery), a Pulitzer-díjas író. Forrester, ez a fura, teljesen magányosan élő agóra - és szociális fóbiás figura ötven éve bujkál. Egyetlen kötete jelent meg, amelyet az irodalomtudorok azonnal kikiáltottak a huszadik századi angolszász irodalom legjobb regényének, és amely rögtön meghozta számára a közönségsikert is. Mégsem publikált többé.
Miután elolvasta Jamal jegyzeteit, rögtön felismeri benne a tehetséges írópalántát, és tanítgatni kezdi.
A Fedezd fel Forrestert! magában hordozza az összes olyan dramaturgiai buktatót, amely könnyűszerrel unalmas, álintellektuális nyafogássá, szirupos mesévé, moralizáló igazságok és mondvacsinált tanulságok gyűjteményévé tehetne egy filmet. Tehetné, de mégsem teszi. A mese örökszép, Connery és Brown karakteres (össz)játéka hihetővé teszi a legbanálisabb jelenetet is, a rendezői strandsámlira pedig egy kivételesen ügyes mesélő, Gus Van Sant nevét festették.
