Végre egy jól magyarított filmcím! Mert ugyan nem forgatókönyv, hanem egy szimpla regény a filmünk tárgya, de hát ez egy film, meg aztán könyv is? Na meg ez a bizonyos regény mindent felforgat hősünk körül.
Kinek neve Harold Crick, egy jámbor lélek, aki reggelenként fogmosáskor a fogkefe súrlódását számolja, s egyedül kel, fekszik és eszik. Szegény Haroldnak már csak az hiányzik, hogy egy határozott női hang egy reggelen felhívja a figyelmét arra a tényre, hogy míg mások az előttük álló napot tervezgetik nagy kedvvel, addig Harold fogkefesúrlódást számlál a fürdőszobában. A női hang hősünk fejében szólal meg, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy narrálja, mint egy valamire való elbeszélő - szegény Harold kicsinyes életét. Harold azonban ezt egyáltalán nem akarja, legfőképp pedig azt nem, amikor mindentudó narrátora közli - épp a zebra előtt ácsorog -, hogy barátunk ekkor még nem sejti, hogy nincs is messze halálának pillanata. Harold zebrát-járókelőt-járművet feledve égnek mereszti tekintetét, s egy jó öblös "Miért"-tel adja tudtára a világnak, hogy nincs megelégedve sorsával. Innentől az események egyre sebesebb tempóval követik egymást, Harold szakértőhöz (Dustin Hoffman újabb briliáns alakítása) fordul, hogy kiderítsék, egyáltalán milyen műfaj lehet Harold története (alapos gyanújuk szerint vígjáték). Mi közben megismerkedünk történetünk másik főhősével, Kay-jel, a depressziós írónővel - az ő hangját hallja a fejében Harold. Kay épp egy szakmai hullámvölgyből kilábalni próbálván morfondírozik azon, milyen fordulatot is kapjon hőse, Harold élete, amikor egy férfi sétál be az ajtaján. Harold Crick-nek hívnak, mondja...
A Felforgatókönyv legnagyobb húzása az alapötlete, amely valójában igencsak egyszerű, mindössze egyetlen mesei szál élteti: a hősök egyike épp a másik életét gépeli, aki azt az életet éli, melyet ő ír számára. Ezt az ötletet dolgozza fel jó ritmusban, könnyzacskóinkat sem kímélve, de leginkább igazi, élő párbeszédekkel a film. Marc Forster már a Szörnyek keringőjétől kezdve az igényes filmcsinálás jegyében alkot, most, a Felforgatókönyvvel továbblép: könnyed eleganciával mélyre ás, humorral oltja a humanizmust és megrajzol egy emlékezetes karaktert.
