Anyja tanárnő, apja a Daily Mirror újságírója volt. Kamaszkorában verseket, novellákat írt, de a színjátszás és a drámaírás is foglalkoztatta. Később, a bristoli egyetem színházi csoportjához csatlakozott, ahol Howard Barker darabjában játszott. A színpadi tapasztalat döntő hatással volt rá: bár többé nem vállalt szerepet, hamarosan megírta első monológjait, és foglalkoztatta a gondolat, hogy vajon képes lenne-e többszereplős, hosszabb lélegzetű darabokat megírni. Bristoli egyetemi tanulmányait befejezte, és még azon a nyáron érte a legmegrázóbb színházi élmény, Jeremy Weller Mad (Őrült) című előadása, amelynek nyomán ráébredt, hogy a kísérleti színház az egyetlen hiteles kifejezési mód a számára: "Elkerülhetetlen, hogy mindaz, amiről tanulunk, már felfedezett terület. Íróként azonban az foglalkoztatott, amit még nem fedeztek fel: új formát, új kifejezésmódokat akartam keresni." - mondta egyik későbbi interjújában. Londonba költözött, ahol a Bush Theatre irodalmi titkáraként dolgozott, miközben első darabját írta. A Royal Court Theatre felvállalta a darab bemutatását (Blasted - magyarul: Szétbombázva), ám az előadást értetlenség és elutasítás fogadta. Fél évvel később saját maga vitte színre következő darabját a londoni Gate Theatre-ben, amelyet szintén botrányosnak tartott a kritika. Mivel harmadik drámáját egyenesen az évtized legerkölcstelenebb darabjának nevezték, igyekszik elkerülni a kritikusok előítéleteit, és utolsó előtti drámáját (Crave - magyarul: Sóvárgás) Marie Kelvedon álnéven írta meg. Sarah Kane folyamatosan megújuló színházi nyelvezete ebben a darabban már teljesen eltért a "hagyományos" dramaturgia követelményeitől költői nyelvezetével, leginkább zenei partitúrához hasonló konstrukciójával. Az elismerően nyilatkozó kritikusok - és főként a pályatársak - Sarah Kane darabjaiban a kíméletlen őszinteséget, az emberi sors iszonyatának leplezetlen feltérképezését tartják a művek legnagyobb erényének. Utolsó darabja a legelvontabb nyelven szólal meg: itt már nem színpadi szituációba helyezett szereplők jelennek meg, hanem darabokra tört monológok, vagy talán dialógusok mozaikjai állnak össze. A színházi forma határait a lehető legtágabban értelmező szerzőt ma a legjelentősebb színpadi írók között tartják számon. Miközben alig négy év alatt a kortárs dráma jelentős és nyelvezetében megújuló darabjait írta, Sarah Kane túlérzékenységével és a kivetettséggel küszködött. Túladagolta magát gyógyszerekkel. Kimosták a gyomrát. A kórházból hazament, de visszavitték. Ott kivette a cipőfűzőjét és felakasztotta magát a vécében. 28 éves volt. Öt darabot hagyott maga után: Blasted - 1995 (Szétbombázva), Phaedra's Love - 1996 (Phaedra Szerelme), Cleansed - 1998 (Megtisztulva), Crave - 1998 (Sóvárgás) és 4.48 Psychosis - 1999 (4.48 Pszichózis)