Felszínesen a gazdagok unalmáról

Itt a ritka lehetőség, hogy bepillants az unalmasan unatkozó francia felsőközéposztály életébe! Minőségi borok, mesefinom ételek, felszínes karakterek és hamis problémák övezik ezt a világot, de az ő szórakozásukból néhány morzsa a néző ölébe is hull.

Sok tekintetben eltér egy amerikai vígjáték egy franciától, de mindenképp a főzés mentén kell tematizálni ahhoz, hogy olyan lelkesedéssel beszéljenek a tengerentúlon a kulináris pompáról, mint a gallok utódai teszik azt kvázi bármelyik filmjükben. Az aktuális Barátok, szerelmek, barbecue például csak érintőlegesen mesél a gasztronómia örömeiről, bár mivel lényegében semmiről nem szól, ezért talán mégis a kagyló tökéletes grillezési módszere marad meg a legjobban az emlékezetünkben.

„Etűdök gépzongorára helyett popszámok magnókazettára”

Elvileg mást lőttek be a készítők a főzési technikák helyett bonyodalomként. Antoine-t (Lambert Wilson) egy amatőr hosszútávfutás közepén infarktus éri, kómába esik, majd ébredése után úgy dönt, változtat életvitelén. Azonban a várthoz képest éppen fordítva: görcsösen fegyelmezett étkezési szokásainak eredménytelensége helyett az átlagemberek táplálkozási szokásai felé mozdul el, azaz sült krumplit választ saláta helyett, és alkoholfogyasztását sem mérsékli többé egy-két pohár borig. Barátaival szemben is kevésbé hunyászkodik meg, és kritikát is bátrabban fogalmaz meg feléjük.

A Barátok, szerelmek, barbecue tehát alapvetően egy érdekes témát boncolgat, és ezt közvetetten a mellékszereplők életén keresztül is kóstolgatja. Antoine volt egyetemi évfolyamtársainak egyaránt vannak gondjai, azonban mind annyira felszínes és közhelyes, hogy gyakorlatilag egy percig sem lehet komolyan venni őket. A filmvásznon gyakran visszaköszön a középkorúak identitásválsága, nem ritkán éppen vígjátéki keretek között (pl. Őrült, dilis, szerelem), és néhány hete A séf éppen az itt is érintett főzés mentén mutatta meg, lehet kedvesen és hangulatosan, mégis tartalmasan feldolgozni a témát. Az izgalmas helyzet helyett a játékidő felétől egy Csehovot vagy Goldonit idéző szituációval találjuk szemben magunkat: a vidéken élő (pontosabban itt éppen nyaraló) felső középosztály unatkozását és felszínes problémáit tárják elénk – csak mégse úgy. Úgyis mondhatnám: Etűdök gépzongorára helyett popszámok magnókazettára.

A színdarabírók frappáns karakterei és a mesterségesen generált drámára adott fanyar irónia helyett itt csak néhány valóban vicces jelenetet kapunk, mint amikor a főszereplő az egyik barátja közbenjárására elbeszélget annak fiával  a fűről, vagy amikor Antoine küzdelmeit látjuk a rövidlátás beismerése ellen. A főhős életválsága ugyan több tényezőből áll, a film mégis azt emeli középpontjába, mennyire bosszantja őt, hogy barátai unalmasak vagy teszetoszák. Sajnos ez a néző számára is probléma lehet, Yves (Guillaume de Tonquedec) és Babtiste (Franck Dubosc) tényleg idegesítők, és nem szórakoztató módon.

Láttunk már mostanában olyan francia vígjátékot, amelyben a jellemhibákban gazdag szereplők kifejezetten vicces párbeszédekbe bonyolódtak (Hogyan nevezzelek?), és akadt olyan is, mint például a Szerelem a felhők felett című film, ahol szintén látens problémák övezték a főhősök életét, mindkét esetben volt azonban valami különleges filmes eszköz, ami a történetet kiegészítette egy többletélménnyel (nevezetesen az idő vagy a tér korlátozása). Az a könnyedség, amivel máskor olyan ügyesen teszik szórakoztatóvá a vígjátékokat Franciaországban, most az erőfeszítések hiánya miatt kudarcba fullad, és csak a felszínesség, az unalom marad. Ettől még nem borzasztó vagy kritikán aluli film a Barátok, szerelmek, barbecue, csak éppen csalódást keltően együgyű.