A Gengszterosztag igazi pasi film. Aki azonban izzadtsággal vegyített tesztoszteron felhőre számít, csalódni fog, ebből a klasszikus gengsztersztoriból ugyanis a legsármosabb parfüm illata száll – még ha nem is kevés vérrel keverve.
A Zombieland és a 30 perc vagy annyi se után Ruben Fleischer meglehetősen élesen váltott komolyabb terepre. Paul Lieberman azonos című regényéből Will Beall forgatókönyve alapján készített feszes kis krimit, ami egy másodpercre sem tér el a gengszterfilm jól bevált hagyományaitól. Egyetlen váratlan fordulat, egyetlen nem várt csavar, egyetlen ismeretlen figura nem színezi a történetet, de az igazság az, hogy egy szórakoztató estéhez nincs is ezekre szükség. A Gengszterosztag a maga klasszikus módján remek – iparos munka, abból azonban a jobbik fajtából való.
Mickey Cohen (Sean Penn) uralma alatt tartja egész Los Angelest, a rendőrség, a bíróság, mindenki a zsebében van. A rendőrfőnök (Nick Nolte) utolsó reményeképp titkos osztagot szerveztet a feddhetetlen John O’Mara őrmester (Josh Brolin) vezetésével. O’Mara csapata igazi nehézfiúkból áll, akik sosem válogattak a módszerekbe. Nagy nehezen beadja a derekát Jerry Wooters (Ryan Gosling) is, akinek, miután titkos viszonyt kezd Cohen nőjével (Emma Stone), több indoka is van kivonni a gengszterfőnököt a forgalomból.
Hogy elkapják-e hőseink a főgonoszt? Nem kérdés. Hogy elhullik-e néhány jófiú is a küldetés során? Óramű pontossággal. Hogy ismerjük-e az összes karaktert még mielőtt beülnénk megnézni a filmet? Töviről-hegyire. Mi az, amitől a Gengszterosztag minden sablonossága ellenére mégis meg tud nyerni minket magának? A jól megválogatott sztárcsapat és a tökéletes stílusérzék. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a színészeknek nincs nehéz dolguk, hiszen jól ismert sémákat kell hozniuk, ez azonban nem homályosítja el a tényt, hogy jól végzik a rájuk szabott feladatot. Kezdjük azzal, hogy Sean Pennről most is csak dicsérőleg lehet beszélni. Legyen meleg politikus, feminin kiégett rocksztár, szellemileg visszamaradott férfi – vagy éppen vérszomjas maffiózó, akármit is csinál, remek. És jelen esetben a játszótársak is megugorják a lécet. Josh Brolin viszonylag későn ért az élvonalba, de amióta megérkezett, tisztességes munkát végez – most sincs ez másképp. Ryan Gosling szinte a fiókból hozza az érzékeny lelkű gyilkológépet, nem először látunk tőle hasonlót. Tulajdonképpen mindenki a helyén van, az egyetlen gyengécskébb láncszem Emma "a-szomszéd-lány" Stone, akit nagyon nehéz elfogadni a femme fatale szerepében.
A remek gárda sem működne azonban anélkül a tökéletes stílus- és arányérzék nélkül, ami a Gengszterosztagot jellemzi. Grammra jönnek a fordulatok, frappánsak a mondatok, szépek a ruhák, klasszak a zenék és nagyot szólnak a pisztolyok. És mindezt belengi a negyvenes évek eleganciája, ahol az úriemberek – vagy az úriemberségre vágyó bűnözők – úgy intézték egymás közt a dolgaikat, hogy – még ha véres is lett közben – egyetlen ránc sem esett a felöltőjükön.
Értékelés: 7/10
