Fiúk az életemből

Hétről hétre számos igaz történet alapján készült filmet láthatunk a különböző televíziós csatornákon, ám ritka, hogy egy ilyen darab a mozikba is bekerüljön, főleg ha az egy hétköznapi ember története. A fiúk az életemből egy ilyen alkotás, amely Beverly Donofrio azonos című önéletírás nyomán készült. A cím pedig ne tévesszen meg senkit: nem egy fehérmájú nő trófeagyűjtését, hanem egy lány (majd asszony) történetét láthatjuk, amely az előbb említett tévéfilmekkel ellentétben kevésbé patetikus és hatásvadász, inkább egyfajta tragikomikum és kedves bölcsesség jellemzi.

A történet azokban a mesés hatvanas években kezdődik. Bev (Drew Barrymore) álmodozó és intelligens bakfis, aki ki szeretne törni az álmos kisvárosból, ahol él. Írónő akar lenni. Persze emellett a másik fő vágya, hogy a helyi focicsapat sztárjának csaja legyen. Amikor ez nem jön össze, belebotlik az egyszerű, ám érzékeny Ray-be (Steve Zahn). Szépen kikocsiznak a város széli vízeséshez. Hátsó ülés. Megesik, hogy megesik. És Bev máris jövendő leányanyaként pityog az esküvőjén -- főleg, hogy keményszívű apja (James Woods) nem viselkedik igazi örömapaként. Közben Bev legjobb barátnője (Brittany Murphy) is megesik. Hamarosan megszületik Bev és Ray kisfia, ők pedig lelkesen építik otthonukat. Anyaság van, érettségi nincs. A barátok mind elmennek a városból, csak a lányanyák maradnak. És a széthulló házasságok? -- Bev életét egészen a nyolcvanas évekig kísérhetjük figyelemmel.

A Fiúk az életemből lányregény, amely azonban nem egy lányregény. Nem mintha hiányozna belőle a romantika, a szerelem és a boldogság, hanem mindezek nem a jól megszokott fehérlovas-kastélyos módon jelennek meg. A valóságba csomagolva láthatjuk mindezeket, a fiúkon keresztül. Az apa, a férj és a gyermek, akik végig meghatározzák Bev életét. Nem tud, és valójában nem is akar szabadulni tőlük. A lelke mélyén minden vágya és álma ellenére az irántuk érzett szeretet a legfontosabb a számára. Nélkülük meg sem születhetett volna a regény.

Peny Marshall rendező (Segítség, felnőttem! Ébredések) remek érzékkel választotta ki a színészeket filmjéhez. Drew Barrymore (E. T., A bambanő, Nászok ásza) remekül formálja meg a csapongó Bev-et különböző életszakaszaiban. Bár néha nem tűnik fel, hogy most éppen tizenöt vagy harminc évesként látjuk, de ez mit sem számít. A történet annyira egységes, hogy ez a kis színészi (vagy maszkmesteri) baki elnézhető. Mellette pedig ott a rivális fiatal nemzedék legújabb csillaga, Brittany Murphy (Spinédzserek, Észvesztő), aki nemrégiben már elhalványította maga mellett Michael Douglast a Ne szólj száj-ban. A jó öreg James Woods (Casino, Volt egyszer egy Amerika) a tőle megszokott alakítást nyújtja, karaktere megfáradhatatlan, bár arca egyre gyűröttebb: kemény külseje mögött most azonban érző szív dobog.

A filmet Miroslav Ondrícek, a cseh újhullám legnagyobb filmjeinek (Egy szöszi szerelme, Tűz van, babám!) operatőre fényképezte, aki emellett mára klasszikussá vált hollywoodi darabokat is jegyez (Ébredések, Nagymenők, Trükkös halál). Képi látásmódja pedig nagyban meghatározza a film egészét. A beállítások, kameramozgások és színek mind-mind Bev érzelmeit és belső változásait festik alá.
Lányregény, amely nem egy lányregény. Csajoknak is, pasiknak is nézhető.