Szent György legendája

A György-legenda azt a keresztény meggyőződést szimbolizálja, miszerint a hit képes a gonoszt minden alakjában legyőzi. György híres katona volt Diocletianus római császár alatt, de amikor az üldözni kezdte a keresztényeket, lemondott pozíciójáról és szembefordult a császárral, aki ezért börtönbe vetette, megkínoztatta, minek következtében György vértanúhalált halt. Mind a nyugati, mind a keleti katolikus egyház elismeri és komoly kultuszát táplálja szinte mindenfelé. Szent György a tizennégy védőszent közé tartozik, mint a hit legfőbb védelmezője, s ebbéli funkciójában kap komoly szerepet a filmben. Ő a védőszentje annak a kis falunak, amelynek lakói e film központi figurái, s ő jelenik meg az égen, valami csodás jelként, úgy, ahogyan a művészeti kánon ábrázolja: hosszú dárdás, vértbe öltözött lovagként, amint leszúrja a sárkányt. Ezt látja a filmbéli kisfiú a film elején, amikor nagyapja arra tanítja, hogyan lehet sötétben is hazatalálni, és ezt, amikor a film végén az első világháború vérzivatarában, hóna alatt óvón menekítve a falucska templomának Szent Györgyöt ábrázoló ikonját. Hogy mindeközben a sárkány hol van, s milyen alakot öltve garázdálkodik, nos, e film éppen erre keresi a választ…

Látszólag

[img id=329584 instance=1 align=left img]Első, vagy inkább felületes olvasatra a film egy szerelmi háromszög története. Djordje (még egy György) és Gavrilo (nem a hírhedt Princip, bár ő is feltűnik a filmben, mintegy mellékesen) a század eleji török-szerb háborúban ismerkedtek meg, mikor Djordje megmentette Gavrilo életét, aki így fogát nem, csak fél karját hagyta a balkáni háborúban. Hazatérve a gyönyörű Katarina várja a fess Gavrilót, aki azonban, így félkarúan, már nem tekinti magát igazi férfinak és a nő kezét átengedi az idősebb Djordjénak, azonban titokban továbbra is szerelmes a nőbe. Djordje elveszi Katarinát, Gavrilo pedig, amolyan felesleges háborús veteránként csempésznek áll, és húst csempész a Monarchiába. Djordje eközben rendőr lesz…

Valójában

Azonban ez a szerelmi háromszög-történet csupán apropó a korábban a Sebek, vagy a beszédes Szép falvak szépen égnek című filmekkel megérdemelt hírnevet szerzett Dragojevićnek, hogy minden idők legdrágább költségvetésű, helyi források szerint több mint 4.5 millió euróból, nyilván komoly "felsőbb óhajra" készült szerb filmjében a szerb lélekről és a szerb nemzetsorsról meséljen. Mint általában, az ilyen monstre történelmi tablók esetében, itt is hangsúlyosan dominálnak a nemzeti szempontok, mondhatni, maroknyi szerb "porlik, mint a szikla" a népek harcában; a két rivális férfi, a régi és az új, maga a harcos, hős szerb lélek, míg a nő a nemzet teste. Ebben a tekintetben Dragojević kifejezetten pacifista. A "sárkányt" részben a kicsiny nemzetre támadó külső hatalmak jelképezik, például az Osztrák-Magyar Monarchia, részben azonban maguk, az acsarkodó, rivalizáló szerbek. Ejj, de simerős történet! Az utóbbit aztán legyőzzük (mi, szerbek), az előbbivel pedig megküzdünk. Ki a halálig, ki pedig a győzelemig… S legfőképpen, ki van ellenünk, ha Szent György van velünk!

Hideg, meleg

Hazai kritikusaitól Dragojević aztán kapott hideget is, meleget is. Leginkább azt hányták a szemére, hogy hol a pénz? Merthogy, nem látszik a filmen, csupán néhány robbanás és két órányi melodráma. Nos, a háborúedzett délszláv ingerküszöbnek ez nyilván kevés, ami ezen a filmen látszik, de hollywoodi akciófilmes mércével nézve sem sok, mégis azt mondom, a film látványvilága pazar. Dušan Joksimović valóban festői képeket komponált, de a csatajelenetekkel sincs különösebb gond. Legfeljebb kevesebb a tűzijáték és több az aprólékos háttérábrázolás. A másik dolog, amit szemére vetettek, az a "túl puha", "túl elavult ideológián alapuló" megközelítés – nos, valóban inkább szép, inkább romantikus a Szent György lelövi a sárkányt, minthogy harcos és kemény. De azért van itt is hősiesség, küzdelem és szenvedés doszt, csak talán túl "európai" Dragojević az esetleg még dúló pánszerb eszmék felől. E filmben fontosabb az ember, mint az eszme és a politika. A "leitmotiv" Szent György-mítosz viszont mégis transzcendentális magasságba emeli, az olykor Kusturicásan groteszk figurák és jelenetek pedig földközelben lebegtetik e nagyigényű alkotást, ami ha nem is tökéletes, de mindenképpen jobb film, mint a mi Hídemberünk és más, hasonló igényű kurzusfilmünk.

Kinek ajánljuk?
- A Balkán szerelmeseinek.
- A huszadik század történelme iránt általában érdeklődőknek.
- A szép, míves történelmi tablók kedvelőinek.

Kinek nem?
- Nacionalistáknak.
- Szőrszálhasogató történelemtudoroknak.
- Értetlen éretleneknek.

7/10