"Vegyél meleg kabátot,
és érezd, hogy megnyílik az ég,
mikor a bolt csukva és
nem költhetünk pénzt.
Hunyt szem nem néz rám.
Minek, ha nyitva az egész."
Előhívás. Ízlelgetem a szót. Értelmezni próbálom. Fotózás, nyilván. Fénykép. Nyom. Emlék. Visszanézés, élmények újrajátszása. Album.
Mindig nyomozás, kutatás, hogy épp abban a pillanatban mit éreztem, mi történhetett a rögzített perc-időben? És az azóta eltelt időben? Fel tudjuk-e idézni akkori magunkat? Át tudjuk-e élni újra? Megfogható-e az idő?
Csupa hülyeség.
Krimi. Nagyítás. Tenisz-party láthatatlan teniszlabdákkal.
És újra keresés, kutatás. Az ember felfedezése. "Mert mi az ember: az ember eszme és lélek." És ösztön.
Másik film, távolabbról: Földobott kő. Ember és történelem. Képek egymásra halmozva az üvegedényben. Úsznak. A helyüket keresik. Sok alázat és megalázottság. Gyerekszemek fájdalmas villanása.
Emily van a képen.
A Madame van a képen.
Kinek a szövege? Színész? Ember? Állat?
Egész és titok. Titkos egész. És egy kínlódó értelmetlen szöveg, amit írok itt.
Gyilkosság történik: közös tett, a kibontakozás víziója. Robbanás. Vágy. A Zabriskie Point. És John Lennon (ha jól idézem): All we are saying is give peace a chance.
Film, 68', Eper és vér. Ami ma nincs.
Lazul a kapocs, elkalandoztam.
"Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra."
Gyilkosság, egyben összeérés. Ő a Márti, Ő pedig az Andrea. (Nekem így névelővel. És idézettel kezdtem: olcsón.)
Tovább. A határok keresése: az én azonosítása. "Ez az én szövegem!" Már az enyém.
Rendesen kell viselkedni.
Tolulnak elém a mondatok?. Állj! Ki beszél? Beszélünk. A színházról, a módokról, ahogy és amikor. "Elmegyünk a színházba. Köszöntjük a barátainkat és az ismerőseinket." És várjuk a csodát. De: mi vagyunk a színészek! Aha!
Színház a színházban: a Julius Caesart adják. Játék. Beavatás.
Egy közösség: emberek egymás mellett és egymással szemben. Megtudni, mi az élet és mi benne az ember.
"Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek,-
ha én nem, te megleled."
Bon-bon, cigaretta, piros bor. Régi dal az emlékkönyvben. Kanál. E mint Emily.
Megint nem én beszélek, ez nem az én szövegem.
Tortabasz.
És aztán elölről, újra. A bárótól az almáig. Teljesség: nekem az egész kis világ. Körbe jár és a körben folyton új utat mutat.
Élet - labirintus és szeretetháló.
"Holott náddal ringat,
holott csobogással
kékellő derűvel,
tavi csókolással.
Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással."
(Az idézetek forrásai:
Háy János: Vegyél
József Attila: Eszmélet IV.
József Attila: Azt mondják (részlet)
József Attila: Ringató)
