Boyle-nak a filmezés elemi ösztön, ilyen magas színvonalhoz nem lehet elegendő puszta szakmai tudás, ehhez valami látomásféle kellhet. Pedig még a -potting szót is elhagyta.
Helló, Freud!
Nem szeretem minden túlbonyolított filmre rámondani, hogy okos mozi, csak mert nem bírtam követni, ennél jobban bízok magamban, illetve nem is egészen ez a helyzet áll most fent, inkább, hogy bár elismerem, nem tudnám kockára visszamondani, mikor miből mi következett, fenntartom a lehetőségét, hogy volt itt azért némi blöff, viszont ami mégis mindezt tökéletesen lényegtelenné teszi: piszok jó lett az egész! Az se érdekel, ha Danny Boyle-nak halvány fogalma nincs a pszichoterápiáról és/vagy hipnózisról, az se, ha az első ötlete csak annyi volt, mutassuk meg full frontba Rosario Dawson genitáliáját és minden egyéb ez után következett. Meg van véve így, tokkal-vonóval.
[img id=472098 instance=1 align=left img]Véletlenek márpedig nem léteznek
Na de komolyra fordítva, mielőtt azt hisszük, hogy itt egy feldolgozhatatlanul bonyolult cselekménysorozat árad ránk a vászonról: sztorink egy szokványos Nagy Balhéból indul ki, pöpecül kidolgozott rablás, majdnem mindegy, hogy drágakő vagy kokain a szajré, egyébként egy festmény. Csakhogy miután az akció kulcsfigurája kap egy tockost, részleges amnézia ül rá a kis fejére, így többek között azt is elfelejti, hova rejtette el az életük hátralévő részére megélhetést biztosító irkafirkát. Pedig tépik a körmét becsülettel a társai, hátha attól eszébe jut. Ráböknek hát szponzori táblagépükön egy terapeutára, nyitná fel szegény srác tudatalattiját és keresné meg benne ezt az apró információt. Ám onnan aztán csak úgy dőlnek ki a csontvázak. Nyilván féltávnál már az a legkevesebb, hogy hol van az a rohadt kép, annyira kavarodnak össze a dolgok, ki mit titkol szánt szándékkal, de még inkább kinek mit rejt a személyisége, amivel még ő sem feltétlen van tisztában. És igen, Dawson is csont pucérra vetkőzik, ami elsőre elég olcsó húzásnak tűnt Boyle részéről, de aztán csak ráerőltetett valamiféle magyarázatot, hogy erre dramaturgiailag mért volt elkerülhetetlenül szükség. Aki ez ellen fellebbez, annak külön bugyrot tartanak fent a pokolban.
Mélyen elásva
Egyébként a történet irányát direkt kerüljük a kritikákban, túl sok a csavar, túl sok a meglepetés ahhoz, hogy ne csorbítsunk az élvezeti értéken az elkotyogással. Ilyenformán jó szándékú szerző tudatosan soha, legfeljebb transz-állapotban mondana többet arról, hogy. Mondanám, beszéljünk inkább a képi világról, de hát hogy mégis mire számítsunk vizuálisan attól arctól, aki megrendezte a Trainspottingot, a Gettómilliomost és a 127 órát, arról viszonylag nehéz már bármi újat mondani. Én mindig egy begombázott egyetemista csodálkozásával konstatálom, hogy mennyi szín létezik még a palettán, amelyekről eddig nem is tudtam, illetve ez a másfél-kétórás videoklip-fíling is újra és újra ámulatba ejti azt, aki akár csak hobbiszinten érdeklődik a filmművészet iránt. Boyle hihetetlen képességű rendező, szerintem UFO, a Transz pedig egy frenetikus alkotása, amelyet sajnos kevesebben fognak szeretni összetettsége miatt, mint amit megérdemelne. A színészekről szinte alig maradt lehetőségem szólni, talán mert ilyen keretbe helyezve négy csimpánz játéka is szórakoztató volna, minek ide Vincent Cassel. (Hát mert ő is egy zseni, azért.) Persze a szegény ember Ewan McGregorja, James McAvoy sem nagyon tud hibázni, itt olyan nincs, itt az nem fér bele, itt mindenki a maximumot hozza és ez nem lett volna elég, akkor nem maradtak volna benne a produkcióban.
Kinek ajánljuk?
- Akik szeretik a gondolkodós filmeket.
- Akik jól tudják, mire lehet számítani Danny Boyle-tól.
- Pszichoterapeutáknak. Aztán írják már meg légyszi kommentben, hogy van-e ennek az egésznek bármi alapja.
Kinek nem?
- Akik még mindig a Trainspotting 2-t várják. (Bár állítólag nincs kizárva.)
- Akik jó fiúkat, rossz fiúkat, egyértelmű szerelmi viszonyt, happy endet és ingyenfagyit akarnak.
- Akinek valaki már elmesélte a végkifejletet. Áh, fenét, még nekik is!
9/10
