Adrian Lyne 1987-es thrillerjét, a Végzetes Vonzerőt stílus- és etalonteremtő alkotásnak tartják a krimitudorok. A Michael Douglas és Glenn Close főámokfutásával készült filmet, amely a maga korában valódi celluloid-skandallumnak bizonyult, műfaja egyik legsikerültebb darabjaként jegyzik, nem is csoda, hogy bemutatása óta számosan igyekeztek kopírozni és/vagy túlszárnyalni a sikerét.
Ben Cronin, a gimnáziumi úszócsapat jóképű erőssége (Jesse Bradford) amolyan házi szívtipró. A negyedik generációs lányok kedvence. Amikor megismerkedik Madison Bell-lel (Erika Christensen), az iskola frissen igazolt szépségével, magától értetődően (víz)ágynak dönti a lányt.
Hamar ráébred, hibát követett el, amikor megcsalta szíve valódi választottját, Amy-t (Shiri Appleby), és véget vet a röpke románcnak. Igen ám, de nem is sejti, valójában mekkorát hibázott: a csudacsini Madison, ahelyett, hogy szendén-szomorún belenyugodna hősünk döntésébe, filézőkést és vízágyút ragadva vadászni kezd a fiúra.
John Polson rendező filmje, bár kissé fantáziátlanul, de meglehetősen szabatosan sorjázza a modern krimik hatásos dramaturgiai és stilisztikai elemeit. A finom érzékkel adagolt vászonfeszültség épp a kellő pillanatban éri el a megspórolhatatlan tetőpontot.
A tehetséges színészpalánták "method acting"-jával vérhabosra kevert történetvezetés és az ipari technót pörgő tempó kimondottan kellemes szombat esti moziélményt garantál. Bár a szkript híján van az igazán eredeti ötleteknek, a főszereplő Ben Cronin pedig cseppet sután és bátortalanul adja elő az megőrülőfélben lévő szépfiút, az egykori gyereksztárok, Shiri Appleby és Erika Christensen játéka mégis élvezhetővé, sőt élvezetessé teszi a filmet.
