[img id=422418 instance=1 align=left img]Kezdjük a személyes érintettséggel, miképp Te is ezzel a hangvétellel intonálod az első oldalakat. 

Hogyan rajzolható meg a Te utad Rubin munkásságához? Mik voltak az első „érintések”, hogyan alakult az „olvasónaplód” története?

2003 nyarán olvastam a Csirkejátékot, egyre fokozódó döbbenettel. Nem sokkal korábban találkoztam Esterházy újrafelfedező írásával az esszékötetében, A szabadság nehéz mámorában – ez akkor már nem volt túlságosan új írás, eredetileg 1997-ben jelent meg –, gondoltam, próbát teszek.

 A döbbenetem abból táplálkozott, hogy a kezemben volt egy kitűnő regény, negyven éve ott állt a könyvtárpolcokon, és gyakorlatilag alig ismerte valaki. Aztán a Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj segítségével nekiláttam feltérképezni az életművet, illetve mindazt, amit Rubinról addig írtak. Ennek egy hosszabb – könyvnek rövid, tanulmánynak hosszú – szöveg lett az eredménye, amelyet teljes terjedelmében végül is nem publikáltam, viszont egyes részeit föl tudtam használni különböző esszékhez-cikkekhez. 

Ez idő tájt esély sem volt egy Rubin-monográfia megjelentetésére, magát Rubint a Csirkejáték németországi sikeréig, tehát 2009-ig nagyon-nagyon kevesen tartották számon. Élete végén sikerült személyesen is találkoznom Rubinnal, ezt a találkozást ugyancsak megírtam egy esszében, ami végül a most megjelenő könyvem nyitófejezete lett. Ekkor úgy gondoltam, hogy amit tudok róla, azt már publikáltam, és így számomra lezárult ez a történet. Aztán úgy alakult, hogy a Magvető felkért ennek a pályarajznak a megírására. 

Rubin teljes alkotói és életpályáját végigköveted. Már az első lapokon felhívod a figyelmet élet és mű szoros összjátékára. Melyek a legfontosabb tájolási pontok a Rubin-szociometriában?

Rubin életműve szinte teljes egészében életrajzi fogantatású. A saját életének a különböző időszakait és különféle traumáit használja föl a regényei anyagául, és ez nemcsak a két  kisregényre, a Csirkejátékra és aRómai Egyesre érvényes, hanem – bizonyos megszorításokkal – a korai szocreál családregény-folyamára is. A személyes életút, a családtörténet, a magánéleti válságok, a barátságok mind-mind beépülnek a regények világába. 

Rubin könyvei, tehát irodalmi „karrierje” időben a kommunista diktatúra éveit fedik le. Mennyire volt íróilag deviáns, illetve alkalmazkodó ez az életút? Van-e összefüggés a szocialista represszió alakváltásai és a művek között?

Rubin a háború után érettségizik, és lírikusként indul, a – mondjuk így az egyszerűség kedvéért – polgári irodalom fiatal szerzőinek a hullámával. Olyan lapokban publikál, mint az Újhold, a Sorsunk vagy a  Magyarok. Aztán ennek az 1948-as politikai fordulat véget vet, ezek a lapok sorra megszűnnek. 

Rubin irodalmi segédmunkákból él, és félszívvel ugyan, de elkezd szocialista realista prózát írni. Alkalmazkodik tehát, ám amikor 1956 után nekilát, hogy megírja a Csirkejátékot, ugyanezt az alkalmazkodást a regény tárgyává teszi, ilyenformán pedig művészi értelemben sikerül elszámolnia ezzel az időszakkal. 

Innentől kezdve azonban egészen az élete végéig roppant keveset publikál, így hát legföljebb annyit jelenthetünk ki, hogy a Csirkejáték második átdolgozott kiadása (1981) politikailag jóval szókimondóbb az elsőnél, és a Római Egyes (1985) ugyancsak érint érzékeny politikai témákat. Azt hiszem, ő mindvégig a rendszer csöndes nemzeti-konzervatív ellenzékéhez sorolta magát. A rendszerváltást követően aztán Rubin útja egy rövid időre Csurka Istvánhoz és a Magyar Fórumhoz vezet, mindennek azonban a szépprózájában már nem marad nyoma.

[img id=423170 instance=1 align=left img]Megragadható-e Rubin helye az irodalomtörténetben? Kikkel hozható rokonságba, avagy mennyire különc és elszigetelt ez a pozíció?

A legfontosabb vonatkoztatási pont kétségkívül Pilinszky János. 

1956 őszétől, az Írószövetség nevezetes bécsi hajókirándulásától fogva egészen Pilinszky 1981-es haláláig szoros barátság fűzte össze őket. Pilinszky olvasta a Csirkejáték kéziratát, tanácsokat adott Rubinnak, sőt helyenként bele is írt. (Nyilvánvalóan nem szimmetrikus a kölcsönösség, mindazonáltal Rubin publikált Pilinszky neve alatt: a 100 híres regény első, 1960-as kiadásában ő írta a Pilinszky által jegyzett négy összefoglalót.) 

Ahogy maga Rubin fogalmaz, a Csirkejáték „Pilinszky ernyője alatt” született regény. A Római Egyesnek pedig köztudottan Pilinszkyről mintázta az egyik hősét, mint ahogy a Kutya az országúton címmel fönnmaradt, befejezetlen bűnügyi regényében is rendre fölbukkan Pilinszky figurája. 

A könyvemben igyekszem rámutatni egy-két pontra a Pilinszky-életműben, ahonnan Rubin munkáit is érdemes szemügyre venni, tehát igyekszem fölmutatni a biográfiai és filológiai kapcsolatokon túl néhány esztétikai összefüggést is. Mindez azonban csak afféle fúrópróba, ez a terület javarészt még feltárásra vár. 

A mára legismertebb regény, a Csirkejáték recepciótörténetét is végigkíséred a könyvben. Milyen volt korabeli aktualitásában az elfogadottsága, netán népszerűsége, mitől szorulhatott aztán a „szőnyeg alá”, végül mi hozta felszínre ismét?

A Csirkejáték fogadtatástörténete voltaképpen újrafelfedezések sorozata. Már az első megjelenés is igen komoly olvasók nagyrabecsülését váltotta ki, például Szentkuthyét vagy Csorba Győzőét. 

A későbbi kiadásokra is nagyszerű szerzők hívták föl a figyelmet, de maga a regény ennek ellenére sem vált közismertté. Attól tartok, hogy a magyarországi karrierje elsősorban a német sikernek köszönhető. Arra, hogy mitől szorulhatott aztán a „szőnyeg alá”, természetesen születtek magyarázatok; a legerősebben Földényi F. László érvel amellett, hogy a Csirkejáték illúziótlansága, látásmódjának a radikalizmusa tökéletesen testidegen volt a magyar irodalmi környezetben.  

Rubin tematikus érdeklődése, kevés számú kötetei ellenére sokirányú volt. Többek között egy megrázó-felkavaró bűnügyi história is figyelmének homlokterébe került. Aprószentek címmel a monográfiáddal egy időben jelenik meg a törökszentmiklósi eset „Rubin-változata”. Mi a történet, és miben látod Rubin szenvedélyes és aprólékos munkát követelő témavonzódásának az okát?

Rubin a hatvanas évek közepétől kezd foglalkozni azzal a törökszentmiklósi gyilkosságsorozattal, amelynek öt gyereklány esett áldozatul 1953 ősze és 1954 nyara között. Beszél a fellelhető tanúkkal, az áldozatok családtagjaival, a hivatalos eljárásban részt vevő személyekkel. A könyvön élete végéig dolgozik, de végül nem sikerül lezárnia. 

Az Aprószentek amellett, hogy dokumentumregény, megint csak erősen személyes indíttatású munka, hiszen Rubint az indítja a nyomozásra, hogy furcsa, szenvedélyes vonzalom ébred benne a húszéves Jancsó Piroska iránt, akit annak idején e gyilkosságokért halálra ítéltek és kivégeztek.

[img id=423169 instance=1 align=left img]Számodra mik voltak a legérdekesebb, a legfelvillanyozóbb „kutatási” periódusok?

Siklós Péternek, Rubin Szilárd örökösének a révén betekintést nyertem a hagyatékba, Hafner Zoltán pedig a rendelkezésemre bocsátotta egy 2008-ben fölvett, rendkívül hosszú Rubin-interjúnak a hangfelvételét, amely elsősorban a Pilinszkyhez fűződő barátságáról szól. 

Mindezek révén olyan anyagnak jutottam a birtokába, amely, ha mondhatom így, más szögből engedett rálátást Rubin pályájára. 

További kapcsolódó anyagok a Literán:

Kritika Rubin Szilárd Római egyes című könyvéről

Részlet Rubin Szilárd Aprószentek című hamarosan megjelenő könyvéből

A csúcs alatt van a jéghely? - beszélgetés Rubin Szilárdról