Gödrös Frigyes filmje nagyon személyes jellegű, nem is annyira hangvételét, mint inkább a történethez fűződő viszonyát tekintve: alkotó és téma között ritkán figyelhető meg ilyen rendkívüli mértékben intim viszony.
Mindez koránt meglepő, hiszen saját szüleinek története közelről érinti az embert. Tipikus kelet-európai zsidó családban járunk. Nagyjából a harmincas években apa úgy dönt, hogy nagyapa hangos rosszallása ellenére asszimilálódik, és feleségül vesz egy teljesen német nőt. A házasságig még sok problémát kell megoldani, de utána sem pihenhet az ember, a történelem újabb és újabb pocsolyákat teremt a lába elé.
A történet elég jó, erős karakterekkel. Egy buktatója van: túl sok hasonlót láttunk már. Ha valaki maradandót akar létrehozni a huszadik századi zsidó család témájában, akkor fölöttébb egyénien kell fogalmaznia. Jelen film alapkoncepciója az, hogy meséjét kicsit varázslatosan, bűbájosan, kicsit ripacskodóan, talmi csillogásba csomagolva, a szürke valóságtól így kissé elemelt szinten tárja a néző elé. Az elgondolás nagyon jó, és ha sikerülne következetesen végigvinni, ez egy hosszú távon emlékezetes film lehetne. A koncepció azonban folyton megsérül. A szereplők következetlenek, némelyik abszolút realista, némelyik kulisszahasogató, többen saját karakterükön belül is hol ilyenek, hol olyanok. Maguk a figurák meglehetősen közhelyesek, a közhely pedig rendkívül veszélyes, csillogó mázas mesénket lerángatja a mindennapok konkrét mocskába, s finom, érzékeny felületét bekeni maszattal. Az apró szennyfoltok megtörik a csillogást, és a film esetlen anekdotafüzérré silányul.
Az alkotó számára nagyon fontos volt, hogy elmeséljen egy bizonyos történetet. Úgy tűnik azonban, a mese legyőzte mesélőjét, fontosabbá vált a közvetítendő tartalomnál. Pedig a történet sosem lehet fontosabb a jelentésnél. Egy adott történet eszköz, nem lehet cél.
A Glamourt az idei filmszemle zsűrije fődíjjal jutalmazta. Komoly ok lehet az aggodalomra, ha a tavalyi év terméséből ez a film a legerősebb. De nyugalom, a zsűri is tévedhet, ő is csak ember.
